varázsvilág

leírhatatlan a tegnapi hóesés, a nagy pelyhek, a fehérség, csillogás, igazi tél varázsa...

és mindez pont egy gyerekezős, még nem menstruálok és a pasi se beteg már napon!

felkeltem, kibotorkáltam a pasihoz a konyhába, megöleltük egymást, majd kipillantottam az ablakon és kábé a nyakába is ugrottam sikoltozva. örömömben.

hát nekem ennyire.

mondjuk moziba vittük a gyereket, amihez még kicsi sajnos, így felvonultatta az összes előzetes ellenérvünket...
de kakilnia csak kifele menet kellett azonnal, és végülis, összességében azért jó élményként könyvelte el, szóval egynek mondjuk jó volt. (végig készen álltunk rá, hogy ha tényleg rosszul kezdi érezni magát, kimegyünk, és kb fél óra múlva meg is kérdezte, mikor lesz vége, aztán valahogy mégis maradtunk... mondjuk nekem nem volt egy nagy filmélmény így, a Grincs, amit apájával eredetileg kettesben néztünk volna... hát de vanilyen.)

utána megint a nagyiékhoz mentünk, volt egy velem összebújva (nem)alvás,
(mert a nagyi ezredszeri kérésünk ellenére is csörömpölt a konyhában, mert azt hiszi, ha halkan csörömpöl, az nem csörömpölés, mehh)
majd egy hógolyózós-hóemberépítős-szánkózós trip hármasban,
egy teljesen klasszikus változat,
hatalmas nevetésekkel, szaladgálással, rácsodálkozással,
szóval vizesen és fáradtan zártuk a napot,

és este hiába vágytunk még egy romi kettesben andalgásra a környékünkön, ami minden aznap érintett városrész közül a legeslegszebb,

annyira átfagytunk és kipurcantunk, hogy inkább megelégedtünk a szándékkal és az ágyra bekuckózva megnéztünk egy filmet.

tökéletlen tökéletességekbe' kicsimmel...

(hajnalban meg boldog megjövés napjàt kívánt, mielőtt visszaájultam, úgy emlékszem...
mert addigra megjött persze.

most itt a hó, a varázslat, én meg magamban fetrengek még mindig az ágyban, ilyen ez...)