még mindig fronthatás

péntek reggel megkérdeztek, mizuka, és szépen megfogalmaztam, mit láttam a hét elején, és hogy kb ugyanarra számítok, ez a hatás nem csenghetett még le.

teljesen jól lőttem be, minden napra jutnak szürreális marhaságok.
szerencsére nem a véresen komoly vérmes-toroknakugrós fajtából, lehet rajtuk utólag nevetni.

engem is elért azért a nyűgösség, azt se tudom, hol vagyok (ezt a főninek ne áruljátok el azért),
már tegnap reggel is szóvátették, hogy fáradtnak tűnök.
(jó volt ezzel kezdeni a napot a pékségben, majd idebent is, nagyon motiváló! pedig sminkeltem és volt normális hajam. mi lett volna, ha nincs...)

mondjuk tény, hogy fáradr vagyok.
(xtrém kialvatlan, megint.)

nem lesznek mégse karácsonyi ajándékok, se fogorvos, se semmi, mert ma is Nánásiék youtube csatornáját tervezem nézni. (és ez még a jelenlegi összeszedett oldalam!)

eszembe jutott viszont papírzsepit venni idefele. aztán eszembe jutott visszafordulni filteres teát is. (igaz, hogy azért kellett eszembe jutnia, mert előtte otthon nem raktam be.) mondjuk ennek örömére reggelit venni azt elfelejtettem. (hogy lehet elfelejteni reggelit venni?!? nem is értem, komolyan.)
(most örülök, hogy nem dobtam még ki a tegnapi kifli maradékát.)

(nyaff.)

az mondjuk jó, hogy az univerzum legalább a heti pszis kiborulástól megkímélt, biztos elégnek látta ezt az időváltozás dolgot...

meg hogy az emberek mondanak olyat random, hogy a mosolyomért szeretnek erre jönni,
vagy pl a szomszédnéni felvilágosított, hogy eddig csak mosolyalbumnak hívott, de azért csak megkérdezné végre a nevem is.
sokszor azt érzem, paródia-vigyort sikerül csak produkálnom, de akkor lehet, mégse olyan gáz?

meg még így az is nagyon jó volt, hogy a pasi elém jött este a (messzi) pékségig, hogy cukin együtt sétáljunk haza, aztán meghívott sütizni.
és amikor a végén felhívta a kisnyuszit, a gyerek nagyon csacsogott a telefonban. (én ennyire ilyennek még nem hallottam, de elhiszem az apjának, hogy néha előfordul..)
bár nem szólhatok bele (mert az anyja is vonalban van, és fura lenne így, ismeretlenül), ilyenkor szoktam hallgatózni, összedugjuk a fejünket és mostanában ez is már igazából egy olyan szívmelengető családi progi, ha úgy esik, hogy jelen vagyok,
és erre most jöttem rá.

na, de még ezt is lehetett fokozni, bizony, mert a végén a pici kérdezte, hogy jön-e a mostani apásnapon hozzánk is (igen), és hogy én is ott leszek-e (nem, mert itt vagyok a melóban). de hogy ugye este azért lesz idő kicsit játszani velem? (kicsit talán.)
aww?

nem tudta, hogy hallom, és nem tudja, mennyire meghatódtam, hogy számon vagyok tartva...
jajj gyerekek, olyan ez, mint a drog.
(önzőség örülni? csak azért szeretem vajon, mert szeret?
most ez gáz?)

este majd jól megpuszilgatom-megölelgetem, aztán valahogy hazacipeljük az anyjához. (nyilván anyát szereti a legjobban, de így is mindent kitalál, ha indulni kéne...
nagyon vicces tud lenni...)
majd a kocsiban játszunk. (mondjuk nekem hányingerem lesz tőle, de valamit valamiért.)


és akkor most zombulásra fel!
(azért figyelek rendesen, és ha egyéb feladat van, pattanok, mint a kisangyal.)