anno, amikor megszüntették a bkv-s utasbiztosítást, emlékszem, elfogott egy homályos, gyomortájt induló rosszérzés. hogy ez így nem jó, hogy valami nincs rendben. (hogy az irány... de mit tudtam még akkor... csak hogy valamimet elvették...)
azóta már annyi minden nemjó meg nincsrendben, (és annyian annyi mindenemet elvették,) hogy sokszor csak elfordítom a fejem, legalábbis el akarom fordítani.
lassan az egész ilyen 'hogy bírható ez ép ésszel, hesteg' lesz.
de hogy a lakástakaréknak is heló...
(közben arra érek be, hogy a kolegàm az origót olvassa, és komolyan. ép ész. aha.)
mit lehet erre mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése