lustulok csak

azt hittem, tízre odateszem a kaját és minimum a takkerolás felénél járok... aha.
egyelőre épp a második kvmat iszom az ágy romjain ücsörögve...

mondjuk már megjártam a boltot, kitaláltam, mit főzzek (a bolt közepén - mindig legyen B tervetek! nekem az nem volt, a boltnak meg rendes kìnálata nem.) és olvad kifele a darálthús.
az is valami!
meg végülis a hajam is feltűztem már...

a lakás hetekkel ezelőtt volt tiszta utoljára, no nem, mert szutyok igénytelenek vagyunk, hanem sose voltunk itthon.
jó lesz!

illetve a pasi át akarja rendezni a szobát a szárìtó miatt - ami most középen van, és mindig lóg rajta valami, tehát elrakhatatlan.

gondolkodom, hogy lehetne, mert én szeretem így... (nem a szárítót, a mindenmást.)

meg hogy mit lehet kezdeni egy három és fél évessel esőben?
kemény dió az is, asszem majd kiírom külön. kell egy lista, most, hogy oda a konstans napsütés.

ez mondjuk estig ráér.

node:
úúúgy nincs kedvem mozdulni innen!!!
estig tudnék heverészni-aludni ma is. (az idö? fáradtság? kettő együtt?)

annyira végeláthatlan feladat itt otthont teremteni amúgy...
ha felszámolok egy kupacot, másnapra képződik két új, a szekrényekben ömlesztve minden... (a ruháim azért nem, csak az egyebek.) dobozok kellenének, amikkel kihasználhatóvá válnak a szellős polcok... de még mindig nem jutottam el a jólátgondoltság szintjére,
random meg nem veszek, se pénztárca-, se környezetbarátnak nem tűnik.

nagyon vágyom már a letisztultságra, rendre,
ezt a káoszt takarítani is utálom,

és pár nap alatt beláttam, hogy ennek része a szárító elpaterolása, azaz az ágy átpozicionálása, el az ablaktól, el a gyönyörű sárga függönyöktől... mehh.

esküszöm, mindjárt előkapok egy mérőszalagot!

vajon lesz ebből valaha valami?


nem barátja az állandó rendezkedési késztetés a hatékony takarításnak-főzésnek, azabaj,
pedig kajával szeretném várni a pasit, a munkából, ami kitudja, meddig tart...

stressz!

(tudom, hogy nem, de éjjel is folyton gyomorgörcsre ébredtem meg, és most se tudok kiengedni egy percre se, úgy érzem, agyonnyom a kilátástalanság, bizonytalanság, vágy, hogy otthonnal várjam haza, magamnak is otthonom legyen végre (ez a sz.rkupac), miközben majdelalszom, nemakarok semmit, csak feküdni. mehh.)



na jó, persze lássuk.