az, hogy énnekem fontos a közöskassza, én így tudok elképzelni egy működő, igazságos életközösséget a párommal, mikor már elég komoly, egy tök legit dolog.
olyasmi, mint hogy lenyelem-e, popsi játszik-e, akarok-e gyereket, fontosnak tartom-e, hogy a másiknak legalább annyija legyen, mint nekem, vagy legyen-e olyan képzettségi/edzettségi szinten, vagy legyen-e magasabb, mint én, vagy hogy hordok-e szoknyát, hogy bármi.
bármi, ami nekem fontos.
esetünkben az történt, hogy mielőtt ténylegesen felszámoltam volna a különéletem, felvázoltam neki ezt, és megkérdeztem, tud-e vele azonosulni, benne van-e egy ilyesfajta életben.
(és azért ez őt nem érte ám akkora meglepetésként...)
ha igen, letsdoit,
ha nem, akkor nem költözöm oda hivatalosan is, mert hát valószínű nem egymást keressük mégse, mert nem egyeznek a célok, elképzelések, vagy legalábbis a kapcsolat megítélése, és akkor így nemtom, újratervezés kell, vagy valami.
szerintem ebben aztán semmi ráerőltetés, kierőszakolás, zsarolás nincsen.
(a nemleges válasz bár szomorú, de szintén legit lett volna.)
a probléma pedig nem az, hogy ő nem akar közöskasszát.
a probléma az, hogy ő azt mondta, hogy akar,
majd a hivatalos költözés után meg már azt, hogy nem.
továbbá : az ezermilliomodik pluszmunkája, a túldolgozása az nem erény. az felelőtlenség, leginkább.
egyáltalán nem nyer rajta annyit, mint amennyi kára van, a kapcsolatunkra, az egészségére, a jövőjére, sorolhatnám még, mi mindenre nézve.
a gyerekének kb nemsokáig lesz már apja, ha nem áll le, meg sorolhatnám.
én élek vele, én látom, nem is értem, ti ezt miért nem hiszitek el nekem.
a túldolgozása konkrétan pszichológusra tartozik, és ezt időnként maga is látja, csak aztàn bepörög megint.
ez a sok pluszmunka ráadásul pláne nem volna védhető, ha közöskasszán lennénk.
látom, sokan egy utolsó, pénzéhes, élhetetlen p.nak tartotok, csak épp azt nem veszitek figyelembe, hogy anyagilag kb ő járna jobban a közösködéssel. mert ha különkasszázunk, ami nyilván jövedelemarányosan igazságos, akkor az egyéni fix kiadások után bizony nem maradna több a zsebében. sőt.
(fizuemelés, nemdohányzás, olcsóbb albi, kisebb igények, stb.)
mint mondtam, ez nem a pénzről szól. na, hát ennyire nem.
a párterápia, az meg azért lesz, mert van egy bemerevedett, visszatérő veszekedés-sémánk, amit meg akarunk érteni és változtatni,
az, hogy mikor én valamiért elsírom magam, ő nem empatizál, hanem egyből fölényeskedni kezd és "szerintem szakítsunk",
utólag pedig ő is csak pislog, mi volt ez.
ezek a tripek mindkettőnket nagyon megviselnek, és borzasztóan megnehezítik, hogy hevesebb érzelmeket megmozgató helyzeteket flottul lekezeljünk.
ja, és hogy a közösködés majd elfajul, meg az eltartásnak minősül, meg aki kevesebbet keres, az majd elkanászodik, és a végén átmegy full idiótába, vagy miket is írtatok? hát... szerintem ez emberfüggő.
én ilyen biztosan nem vagyok, nem is értem a feltételezést.
de kiszolgáltatottságnak se nevezném, amit akarok, hisz kölcsönös, szakításnál pedig mindig minden konszrukcióban osztozkodni kell úgyis.
ezek most csak szeletek, nyilván vannak még lereagálandó felvetések, csak mára eléggé fáradt vagyok már, hogy szavakba öntsem.
Ok, igazad van, ítélkező volt ezeknek a kifejezéseknek a használata. A te életed, a te értékrended. Te tudod.
VálaszTörléssokatokra reagáltam,
Törlésde valóban, ha nem is szántad sértésnek, szerintem érdemes lesz visszaolvasnod majd a legutóbbi kommented.
annyira pislogtam, hova fajultunk, hogy véletlenül kitömegközlekedtem Bpről.
tudom, hogy mindenki hozott anyagból "szabadasszociál" ilyenkor,
de ennek pl konkrétan köze sincs már a mi szitunkhoz vagy hozzánk,
konkrétan nem is értem...
nem azért, mert én tudom, hanem mert .. hát na.
csak nem volt kedvem már válaszolni még, sokkal izgibb, hogy a horvátok nyerik-e a vb-t, ahogy várom-vágyom, vagy mivan.
Megnyertek!!!!
Törlés⚽️
még nem, de már majdnem! :D (én az egészre gondoltam. persze a franciàk jók is és pihentebbek is, szóval esélyek szempontjából tegnap meginogtam. de a drukk odamegy...) ez a mai is instant szívroham volt, fuhh.
TörlésJaaaa ertem
TörlésAlig mertem levegot venni
detto
TörlésAbban tök igazad van, hogy pontosan úgy lehet “elvárásod” a pénzkezelésről, mint arról, hogy a pasid magasabb legyen-e.
VálaszTörlésMásik kérdés, hogy lehet-e/kell-e/érdemes-e erőltetni egy ellentétes véleményt. Szóval ha az van, hogy te közös kassza párti vagy, a pasid meg nem, akkor az-e a jó megoldás h te ráerőlteted h csak akkor vagy vele, hha ő feladja 100%-ban az ő álláspontját. Egy együttélés főleg a kompromisszumokról szól, sztem ezt fontold meg.
Ugyanilyen a meló. Gondolom nem vidám jókedvében dolgozik a szabadidejében is, hanem hogy több legyen. A gyerekének, nektek, magának. Egy férfit sztem kb a második helyen a munkája degradálásával lehet vérig sérteni, mondjuk rögtön a farokmérete után. Biztos ebben is van kompromisszum.
Szal nemtom. Lehet a párterápián ezen is lehetne pörögni, bogy mindenki bedob egy-egy gumicsontot és kerestek közös kompromisszumos pontokat. Ha nem megy, csak erőltetve, sztem az az a pont, amikor érdemes elgondolkozni, hogy valóban egymást keresitek-e. Én nem hiszek a kierőszakolt meg kisírt megoldásokban, de ez csak egy vélemény.
valahol, azt hiszem, úgy érzem, én már nem akarok ekkora "kompromisszumokat" hozni egyoldalúan.
Törlésez nem feltétlen fedi a valóságot, ezt csak érzem.
(azt pl nem látom kompromisszumnak, h az elismert két melón felül támogassam a többiben is, esetleg a farokméretét dícsérendő támogassam, h kurvázzon v mi? mert kb ilyen lenne.)
nem számítottam erre a helyzetre, és egyelőre csak gőzerővel próbàlom megérteni, mi is történt és miért, és ennek megfelelòen milyen lépéslehetőségek vannak.
nem kisírt-kierőszakolt megoldást keresek, ezt nem értem, miért látja bele ezt mindenki, de azt se lehet, h egyoldalúan engedjem átlépni a határokat, csak mert neki gyereke van, ő férfi, a férfinak a munkája szent, a munka szent, ti nem értetek egyet a korábbi megállapodásunkkal, amivel ő akkor egyetértését fejezte ki.
az, h nem megyek bele mindenbe, amit akar, az miért erőszakosság?
az én igényeimhez való jogom hol van?
A kompromisszumnak pont az a lényege, hogy mindenki enged. Mindenki egy kicsit átlépi a határait egy közös jó/jobb érdekében. Nem csak neked kell engedni, hanem neki is. Nyilván jogod van akármihez, csak akkor ne legyél meglepve hha a másik pontosan ugyanígy gondolja, hogy neki is joga van. Ez kb olyan, mint a tanmese a két kecskéről a pallón.
TörlésMunkát összevetni a kurvázásal meg egy olyan összahasonlítás, amit semmilyen inerciarendszerben nem tudok értelmezni. De mindegy is. Sztem az a lényeg, hogy tetszik vagy sem, ha együtt akartok maradni, akkor mindkettőtöknek meg kell tanulni engedni, mert különben kicsináljátok egymást a fenébe.
M. Gray:
TörlésSzerintem Nadja csak ahhoz ragaszkodik (joggal) amit megdumaltak, amiben elozoleg megegyeztek.
Abban nem lehet kompromisszum, hogy amiben megegyeztunk, az kerlek szepen legyen ugy, miutan kikoltoztem az alberletbol azutan is!
Ez a baj, hogy az adott szo elszallt
A "mirol is szol" c posztjaban vilagosan leirja hogy voltak a dolgok
TörlésLehet. De nem tudjuk h a pasi értelmezése mi volt. Nekem nem világos h uazt értették-e a megbeszéltek alatt. Azt is írta h valszeg nem.
Törlésigen, esetleg lett volna alkalom kompromisszumot kötni - még a megegyezés és költözés előtt.
Törlésnem, szerintem nincs bármihez jogom. neki sincs bármihez joga.
(ezt így nem is értem...)
a munka se mindig hasznos, erény, érték, jó, a kissé sarkos hasonlatom csak ezt akarta érzékeltetni. nem jogos elvárás, h támogassam a hülyeséget, csak mert àltalában adott dolog nem az, ha itt meg az.
"mindkettőtöknek meg kell tanulni engedni" - megegyezés után?!
amúgy igen, ebben alapjaraton teljesen egyetértünk.
szerintem ezt milliószor le is írtam,
miért tűnik úgy, hogy mást gondolok? (van, amiben viszont nem enged az ember, lehet olyan, h vmi annyira fontos...)
kiemelném, h 'mindkettőtöknek', illetve h azt érzem, mindig nekem kéne engedni...
mostmár nekem se annyira.
Törlésbár egyáltalán nem ertem, hogy történhetett volna ez meg, igyekszem nyitni erre az eshetőségre is...
(mert amúgy, ne feledjük, h szeretem is àm.)
Azt is gondold át, hogy van egy gyereke, tudod e szívvel lélekkel vállalni a vele kapcsolatos kiadásokat. Egy csomó költség adódhat a gyerektartáson felül is, ami miatt jogos igénye a párodnak, hogy neki legyen külön is "bevétele", amit szabadon fordíthat pl a gyerekével kapcsolatos költségekre.
VálaszTörlésez valóban nagyon ingoványos rész!
Törlésszerintem idealista vagyok, vagy naiv, vagy nem tudom, a mások véleményeit elnézve... ebben is.
a gyereke úgyis full meghatározza az életünket, ül az asztalunknál, visszük programokra, hozzá igazítjuk a dolgainkat, veszünk neki fagyit, ajit, szuvenírt, töröljük a popóját (remek érzékeltető szerintem), az én vérvonalamon kívülre viszi az örökséget,
és a gyerektartás, szandál, gondolom, később okostelefon, sítábor mind a kapcsolattól veszi el a pasi idejét, pénzét, energiáját, ha máshogyan nem, indirekt formában...
egyszerűen mindenhogy hátrányba hoz, szóval annyira nem lehet leválasztani a közös dolgainkról, hogy akkor már könnyebbnek tűnik a rendszer teljes értékű tagjaként kezelni.
azt hiszem, azt nem tudnàm elviselni, hogy egy idegen miatt kényszerülök lemondásokra, akihez semmi közöm. azt viszont már, hogy a családunk teljesértékűnek tekintett tagjával osztozzak dolgokon, illetve legyen beleszólásom, és így tudjak azonosulni a kiadásokkal, sokkal inkább. aztán hogy ez mennyire önáltatás megint, jó kérdés...
Én itt megint fennakadtam. Mi az, hogy "az én vérvonalamon kívülre viszi az örökséget"???? Nem arról volt amúgy szó, hogy a pasid kerek perec megmondta neked, hogy nem akar több gyereket? Vagy az már elmúlt?
TörlésDe azmiaz, hogy elviszi az örökséget?! Ne haragudj de nem fér a fejembe, hogy ez egyáltalán hogy jön ez a képbe, amikor nem kérte meg a kezed, nem vagytok összeházasodva, nincs közös gyereketek, és hálistennek épp nem kell eltemetni senkit, aki után az örökség, mint olyan felmerülne. Plusz az örökség mint olyan, egy jogi dolog, nem olyan, hogy felteszem a kezem, hogy igényt tartok rá. Lehet, csak kellenek hozzá keretek, amikről jelen esetben szó nincs.
A gyereknek meg van egy anyja meg apja, akik felelősek érte, és mint kiskorúval kapcsolatos mindenről, ők döntenek. Gondolom van egy határozat a láthatás rendjéről és a gyerektartás mértékéről.
Sztem amúgy érdemes lenne egy fokozatosság elvét belevinni ebbe az együtt élés dologba, mert te most azt mondod, hogy együttélés = család. Sztem meg nagyon nem. Kellenek átmenetek, pontok, amin túljuttok. Valszeg az van, hogy a pasid dobott egy freak outot attól, hogy ahelyett, most élveznétek, hogy együtt laktok, olyan felelősségi kört nyomatnál rá, amit még, vagy egyáltalán nem akar. De ez is csak egy erős tipp.
(ú, ez de jó, h feljött így, köszi)
Törlés(mmint h a tema feljött, az új kommenteket nem lattam még)
Törléselvileg már nincs kizárva egy jövőbeni közös.
Törlésja, bocs, igaz, a most történteket figyelembe véve: eddig azt hittem, már nincs kizárva.
(nem az én egyoldalú erőszakos izém, mielött még...)
és igen, szuperszigorúan a 'lehetséges hátrányok-nehézségek' szempontjából ragozva tény, h nem csak a közösgyerek örökölne (ha az a szcenárió valósulna meg, h lesz közösgyerek).
(öhm, azt továbbra se értem, miért vagyok butaként és/vagy haszonlesőként és/vagy inkorrekt emberként kezelve,
pl hogy nézitek ki belőlem, h én a pasi örökségére gyúrok. vagy hát nekem ez jött le itt ebből most...)
fokozatosság... amúgy ez egy jó meglátás pl. meg úgy általában sok jó meglátás kerül elő a téma kapcsán...
kár, hogy ez azon nem segít,
hogy ő megállapodott velem egy bizonyos konstrukcióban, látszólag önszántából, felelős döntést hozva,
ahelyett, hogy a mindenféle jó és kevésbé jó meglátásokat vetette volna inkább fel.
az én szempontomból amúgy megvolt a fokozatosság.
nálam a "biztonsági tartalék" albi felmondása, az nagy lépést jelentett,
én ennél a pontnál úgy láttam jónak,
ha csak akkor lépem meg, ha [már kifejtettem].
3 év és egy csomó minden után szerintem ez nem annyira elítélendő/érthetetlen.
én úgy éreztem, tartunk már ott, látszólag ellenvélemény nélkül.
(deszomi.)
Én eddig nem szóltam bele, csak a gyerekrésznél szisszentem fel. Ideje Neked is családtagként kezelni az ő gyerekét, mert az. Tetszik vagy sem, családtag.
VálaszTörlésAz, hogy eszik az asztalotoknál, vesztek neki fagyit, szandált, pont olyan jogos (és természetes) mint amikor magadnak veszed a fagyit/szandált.
Ha ehhez a gondolathoz nem tudaz hozzászokni, nem Neked való a mozaikcsalád, mert hosszú távon kicsinál, ha azt nézed "mennyibe kerül".
Én a magam részéről imádok az "idegen" gyerekekre költeni, cuki melegítőt venni nekik, gyönyörködni az örömében, kényelmében. Noha mi sem vagyunk közös kasszán.
Milyen törvény mondja, hogy a mostohagyerekem nem fog látogatni ha öreg leszek? Ez végülis azt hiszem, rajtam múlik majd.
Értem amúgy a problémád, és én tényleg nem akarlak bántani, de fontold meg nagyon, hogy tudod e úgy szeretni azt a kislányt, amennyire Neki szüksége van Rád? Mert ha nem megy, mindenki beleszakad ebbe :(
tudom.
Törlésitt most az volt a felvetés, h van egy csomó plusz kiadás miatta, ami esetleg nehezen vállalható,
és akkor ebből a szemszögből is megvizsgáltam a kérdést,
szuperszigorúan,
nem szépítve azon, h objektíve valóban költség, lemondás, stb.
utána viszont le is írtam, h nekem az nem menne, h ne tekintsem teljesjogú családtagnak.
(több komment is kiemeli, h ő a pasi gyereke, az ő különbejáratú felelőssége, anyagi akármilye, elszeparálandó része,
pont én vagyok, aki az ellenkezőjét írom-gondolom-szeretném..)
amúgy amennyire rettegtem látatlanban, mi lesz, ki hogy fog viszonyulni, stb,
annyira nem aggódom mostmár,
asszem tegnap írtam is, h ővele bármit bármikor, nem kérdés.
persze ha a pasival nem válunk egycsaláddá, vele se, jelenleg ez is itt lebeg, mint lehetséges és szomorú kimenetel.
(mert jelen helyzetben épp az egycsaládságunk kérdőjelesedett, ezt ne feledjük.)
Törlésohh pardon, helyesbítési kényszerem lett, mert ez itt bizony nem sikerült egyértelműre (közben dolgozom, ez lassan megy, darabosan)
Törlésszóval
"azt hiszem, azt nem tudnàm elviselni, hogy egy idegen miatt kényszerülök lemondásokra, akihez semmi közöm. azt viszont már, hogy a családunk teljesértékűnek tekintett tagjával osztozzak dolgokon, illetve legyen beleszólásom, és így tudjak azonosulni a kiadásokkal, sokkal inkább"
az érzelmi vonal nem jön át ebből valóban.
de van!
nem tudom elképzelni, h ne tekinthessem teljesértékű családtagnak a párom gyerekét,
nem csak praktikus okokból nem.
ahh.
mielött vki belelátná, más mobilon, meló közben összevissza pötyögni és belekavarodni,
meg más a pasival rendesen beszélni :D
Kívülállóként olvasva rettenetesen félreérthetőek amiket írsz, problémaként, ezért lehetséges, hogy néhány komment támadásként hat viszont.
VálaszTörlésHa úgy akarod, hogy egy család legyetek, akkor ne írj olyanokat, hogy "egy idegen miatt kényszerülök lemondásokra, akihez semmi közöm", mert bizony, ez azt a hatást kelti, hogy nem akarod ezt a kislányt családtagként, hiába írod most utólag, hogy _csak_te_akarod_.
Ugyanazt tudom mondani, amit a többiek: hagyj időt ezeknek a kérdéseknek, hagyj időt a gyakorlatnak, hogy lásd, mi, hogyan működhet közös-külön-félközös keveredett kasszával.
Innen nézve simán félreértitek egymást. Pudingpróba hónapok következnek. Ha nem feszülsz ennyire rá erre a dologra, lehet, hogy olyan megoldás születik, ami mindkettőtöknek ideális. :)
A gyerekek meg olyan fantasztikusak, totál nem érzékelik ezeket a társadalmi határvonalakat, amiket ránkhúznak. Részéről nem lesz itt akadálya a kötődésnek. ;)
na, pont most jutottam oda, h helyreigazítsak,
Törlésigen
"azt hiszem, azt nem tudnàm elviselni, hogy egy idegen miatt kényszerülök lemondásokra, akihez semmi közöm. azt viszont már, hogy a családunk teljesértékűnek tekintett tagjával osztozzak dolgokon, illetve legyen beleszólásom, és így tudjak azonosulni a kiadásokkal, sokkal inkább"
de hát ez ugyanannak a helyzetnek a különböző megítéléseit boncolgatja
h most akkor nekem őt családtagnak v csakapasiratartozónak kell-e tekinteni
és h nem tudnám idegennek
csak nincs jól kifejtve
mert munka
mert stb
amúgy a gyerekezős posztokat senki nem olvasta? :(
Törléspudingpróba hónapok = csak épp ez geciigazságtalan, tekintve, h a korábbi egyezség szerint azok már megvoltak és döntöttünk is
Törlésígy kb minden már leegyeztetett egyéb dolgunk is megkérdőjeleződött,
ha egy ilyen horderejű kérdésben ez megtörténhetett,
mire alapozzak a jövőben?
"ja, hogy ugyan azt mondtuk, egyetértünk a kizárólagosságban, de én most jöttem rá, hogy te tök mást értesz alatta, mint én, mert nekem ebben nincs benne a szexuális monogámia,
és ha tudom, h te ezt gondolod, sose megyek bele"?
ja, hogy megegyeztünk, h mostantól védekezés nélkül fogunk szexelni, de én nem gondoltam, hogy te ez alatt a gyerekvállalást érted, és nem az eseményutánit meg abortuszt"?
oké, sarkítom, de dühös vagyok még.
tele lettem kétségekkel.
nem az a kérdés, hogy' akarunk élni, hanem hogy mi és hogyan történt :(
nem a kib. közöskasszára vagyok ràfeszülve, hanem hogy ezután miben higyjek, kb
a gyerek meg ugyan nem érzi a társ.i izéket, de a kapcsolatunk durva érzelmi vonatkozásait tutira igen,
pont, mert fantasztikus
de most ez tudod milyen? mintha pl egy házasság, meg az ott mondott holtomiglan garancia lenne bármire. mármint úgy értem, hogy persze, egy ideális világban jó lenne, csak a gyakorlat meg a ksh azt mondja, hogy a házasságok 65%-a válással végződik.
Törlésarra alapozzál, hogy most elkezdtek valamit, és csináld a legjobb tudásod szerint. bízzunk benne, hogy ő is így gondolja, és ő is a legjobb szándékkal van benne az egészben. de ja, nektek is kiderülhet még egy év, de még 10 után is, hogy nem működik.
vki írta korábban, hogy soha, semmire nincs garancia. most oké, ez is sarkítás, nyilván legyen meg az, hogy a kimondott szónak van értelme és súlya; de úgy tűnik, hogy nektek még tanulni kell a közös értést. vagy azt, hogy mikor kell még kérdéseket feltenni.
Így már kicsit (sokkal) jobb. Nyakatekerten tudsz fogalmazni, főleg, hogy a mondat második része csak sokadikra olvasva az, ami - érthető a saját, jövőbeni gyermekedre is... ;)
VálaszTörlésDe amúgy igen, olvastam a gyerekezős posztjaid, ezért volt ellentmondásos kicsit a dolog.
Nyilván egy kicsi szelet ez a blog, és könnyen félreérthetővé válnak dolgok - élőben a kimondott szavakkal is vannak félreértések, hát még itt?
Lehet a Pasi féltékeny is kicsit a gyerekkel való kapcsolatodra, illetve szinte biztos, hogy retteg a következő csalódástól. Emiatt szerintem több türelem kell hozzá, hogy tudja hozni azt a bizalmi szintet, amit szeretnél. Ne siess, mert széteshet - bár ezt nyilván te is érzed épp, felesleges okoskodás részemről.
Lehet átsiklottam, vagy nem írtad, de miért nem akar a pasi közöskasszázni? Meg most ha nem akar közös kasszát, akkor szerinted nem is szeret, meg nem tervez közös jövőt, és megbízhatatlan? Szerintem egy közöskassza, nem egy olyan horderejű dolog, amiből ha a másik kitáncol,mert meggondolta magát, rögtön egyenértékű azzal, hogy megbízhatatlan. Én a pasi oldalt is megértem,mert szerintem a közös kassza tökre para, én azt érezném, hogy a szabadságomban korlátoznak, így is annyi mindent megosztunk egymással, kell valami, amiről mi magunk döntünk, mi rendelkezünk felette. Ha annyira összhangban vagytok és szeretitek egymást, meg közös jövőt terveztek, annak nem egy közöskassza lesz úgysem az alapja, hanem a kölcsönös szeretet, tisztelet, az akarat, hogy együtt akartok lenni és tesztek is érte. Kicsit olyan mintha ezt ilyen bizosíttékként kezelnéd,hogy ha beleegyezett korábban, akkor az záloga egy tuti, boldog közös életnek. Pedig rohadtul nem ezen múlik, és nem lenézni akarom a problémádat, de hidd el, hogy ez a jéghegy legalja. És most ne fordítsd át arra, hogy ha ilyen apró dolgokra nem képes, mi lesz a nagyobb horderejű dolgoknál? Beszélgessetek. Én meg befejezem az öreglány közbeszól kommentet, szorítok, hogy minden úgy alakuljon, ahogy számodra a legjobb.
VálaszTörlés