nem is az ebben az igazán nehéz, hogy a saját "különbejáratú" gyereke visz a pénzből, időből és energiából, ami "nekem-nekünk járna",
se, hogy egy màsik, önreflexióra kb képtelen
még az se, hogy igazából "miatta" nem akar a pasi családot alapítani velem, hisz már kipipálta-ellőtte,
vagy hogy olyan oldalammal szembesít, amit nem szívesen látok, pláne nem szívesen ismerek be (úgymint "vállalhatatlan" érzések és gondolatok),
hanem hogy kiviszi az érzelmi energiákat abból az ideális esetben zárt rendszerből, ami egy párkapcsolat.
na, (nekem) ez a legnehezebb.
ezt így, a harmadik évre sikerült szavakba öntenem, és még így is sután. (nem elég tömör, mehh.)
hogy igen, egy kapcsolat két ember zárt rendszere, amin belül keringetik az érzelmi energiàkat.
egy intenzív intim erőtér, amibe mindketten beletolják azt a csomó mindent, amik csak a legközelebbi emberre, a párra, a legszűkebb "családra" irányulnak és tartoznak. azon érzelmi energiákat és élményeket, amik messze a legfontosabbá és legszorosabbá és legkomplexebbé teszik a viszonyulást. különlegessé a másikat. amik csakis ott élhetők meg. amiktől az egész egy sajátos, kizárólagos, kitüntetett, védett érzelmi buborék lesz, minőségében minden más emberi kapcsolódástól erősen különböző, a közös élet, egy leendő család alapja.
na, itt ez az energia szökik, mert a pasi kifele áramoltatja az ő "részének" egy jelentős hányadát,
a gyerek az első gondolata, nagyonnagyrészt rá irányul az a (persze nem szexuális értelemben vett, de hasontövű) szenvedély, rajongás, sóvárgás, büszkeség, önmeghatározás, figyelem, fantáziálás, tervezősdi, odagondolás, féltés, retorika, kíváncsiság, önfeltárási és "összeolvadási" vágy, ..., ..., az a testi-lelki közelségigény,
ami alapesetben a párra.
vele éli meg azon mély intimitás és érzelmi "kielégülés" nagyját, amit hagyományosan a rendszeren belül szokás.
így az ő részéből egyszerűen nem jut ugyanannyi a rendszerbe, mert máshol kerül kifejezésre, megélésre, máshova köti, másra irányul, kifele. (és máshol is "telìtődik", mással, a "másnak adástól", és velem aztán már teljesen más szintű kapcsolódási igénnyel van jelen.)
(arról nem is szólva, hogy a minőségi szexualitás is olyasszerű érzelmi energiák áramoltatása is(!!!) - lenne. jelentős részben érzelmileg motivált - lenne. nála legalábbis.)
és hiába pislog az ember, hogy jajjmár, de hát ez két full különböző dolog, mert nem. mégsem. vagy hát nálunk valamiért nem.
ezt pedig a rendszer "hoppon maradt" alkotófeleként igen fájdalmas megélni.
(és nem tudom, hogy kezeljem, nem tudom, mi van.)
(((update: ja, és hát szerintem ez igen hasonlatos ahhoz, mintha mellettem lenne egy másik nője, akibe ráadásul szerelmes. logikailag végigjátszva legalábbis helytállónak tűnik a megállapítás.)))
Sajnos ez egyszerű történet, ez van, ha a parodnak gyereke van. Ez egyébként jó hír is neked, ha lesz saját gyereketek, neki is jó apja lesz és nem fogja leszarni semmilyen körülmények között. Ezen is érdemes lenne töprengeni. Meg talán azon is, hogy kinek kene egy olyan érzelmi nyomorék pasi, aki nem törődik a gyerekével és nem tesz meg érte mindent.
VálaszTörlésitt szó nincs arról, h ne örülnék, hogy jó apa. vagy hogy tudatos szinten elsajnálnám a gyerektől.
Törlésitt arról van szó inkább, h (úgy tűnik) pl sokkal kevesebbet szexel velem, mintha nem lenne gyereke, mert a gyerekkel éli meg az intimitás nagyját,
és hogy amúgy ez engem amúgy elég készületlenül ért,
(meg csomó minden más is,)
és hogy ezt nekem milyen megélni. (nehéz.)
ezekre egyáltalán nem számít szerintem senki az elején,
és egyáltalán nem alapértelmezett a felbukkanó érzelmek kezelése, hanem egy kvázi folyamatos plusz kihívást jelent, napi-heti szintű erőfeszítéseket igényel.
(meg sajna az, hogy vki nem szarja le a gyerekét, nem jelenti azt, hogy jó apa is - mondom ezt nem konkrétan a saját pasimra értve persze.)
Törlés((az egy szerencsétlen megfogalmazás, h "sokkal kevesebbet szexel velem, mintha nem lenne gyereke", bocsi, félrevihet. inkább az a lényeg, h adott x olyan pillanat, amiből szex lenne, de ennek ő töredékében motivált részt venni, mert szinte fullon van a "szeretettankja"))
TörlésÉn ezt egyáltalán nem értem. Srác a gyerek előtt és után is ugyanúgy akar szexelni. Volt gyerekes pasim, állandóan dugni akart. Szóval ez nekem lila, hogy hogy függ össze. Mert a szexuális vágy, hogy gerjedek a paromra, annak itt semmi köze ahhoz, hogy tulcsordul a lelkem a gyerektől. De attól, h én valamit nem értek még bárhogy lehet.
Törlésmeh...
VálaszTörlésha mégis úgy alakul, hogy lesz közös gyereketek, az ugyanilyen lesz, csak megpofozódik a te érzelmeiddel is a gyereketek felé... akkor majd mi legyen? a pasi felejtse el a másik gyerekét, mert ő meg nem passzol a hármas kiscsaládi érzelemszigetbe?
tudom, hogy nehéz előtte elhinni, de az ember olyan szintű szeretettel fordul (jó esetben) a gyereke felé, hogy az hihetetlen... de végülis akkor mi lenne a megoldás? ne foglalkozzon a kispulyával? nem, nem hiszem, hogy ettől több szeretetenergia jutna neked, ez nem ilyen... az idejéből biztos több jutna, de attól nem szeretne se jobban, se kevésbé... a szeretet nem egy nagy gombóc fagyi, amiből ha valaki elnyal, akkor a másiknak csak a maradék jut...
nemisértem...
amit értek viszont már, az a volt anyósom, amikor azt mondta, hogy a gyerekemapjának újcsaja féltékeny a lányunkra... kb ez lehet/lehetett ott is...
valójában én a helyedben tök büszke lennék a pasimra, hogy így szereti a lányát és foglalkozik vele... és ahogy pár napja egy ismerősöm mondta: "ha megszeretsz valakit, szereted a gyerekét is" - szeresd te is azt a kislányt, jobban jössz ki minden (érzelmi, kapcsolatosdi, mélylélektani) szinten ebből a helyzetből :)
szerintem
de hát pont ez az... hogy a szeretetnek nem egy nagy gomböc fagyinak kéne lennie...
Törlésés valami számomra ismeretlen okból nálunk mégiscsak arra hajaz.
ugyanúgy, ahogy tele a net sztorikkal arról, hogy x kapcsolatban a gyerekvállalás után sikerült helyreállítani a szexet/intimitást/stbt, y-ban meg vmi zavar lett.
és szerintem nálunk ez van, és nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez így oké.
a másik pedig:
büszke vagyok. támogatom. de attól még fel-felbukkannak nagyon nemPC érzések.
azt hiszed, nem voltam biztos benne, hogy én egy jó ember vagyok, aki imádni fogja a srác gyerekét?
(még lehet, h fogom, ha végre irl is bekerül a képbe. a létező legkorrektebben fogok bánni vele, hiszen a párom kislánya, a része, a "részünk", ez nem is kérdés, de pont azért is kell szembenézni kegyetlen őszinteséggel minden ciki belső dolgommal is. hogy ő már ne találozzon ezekkel, kezeletlenül semmiképp.)
nyilván legvadabb álmomban sem gondoltam, h olyanokat fogok érezni és gondolni, mint amikkel aztán élesben szembesültem.
azt viszont naivitás hinni, h olyan könnyű szeretni valakit, csak mert "kell", nem, nem megy gombnyomásra, semmi se megy gombnyomásra, hiába úgy illene,
milyen egyszerű is lenne..
nem vagyok meggyőződve róla, hogy tényleg azt éreznéd a helyemben, amit most hiszel, hogy éreznél... ha érted. mert hát én is azt hittem, hogy namajd.
Szerintem nem ciki őszintének lenni magaddal ezzel kapcsolatban, az ember esendő, az érzelmek pedig komplexek és nem gombnyomásra alakulnak ki. Nem is lehetnek még igazán érzéseid valakivel kapcsolatban, akivel nem is találkoztál. Reméljük, cuki a gyerek, nem valami kis szörny, és akkor van esély rá, hogy ez a része jól fog alakulni. Én írtam már le őszintén, hogy kisgyerekes pasival nem mennék bele kapcsolatba, és nagyjából ilyen okokból - nyilván magamnak, és a későbbi saját gyereknek szeretném az összes erőforrást biztosítani. És ez nem csak a magunk felé önzésről szól, nem lenne lelkem kisgyerektől-családtól elvonni a magunk részét. Szerencsére sosem bonyolódtam bele mélyebben ilyen kapcsolatba, de azt hiszem, akármennyire szerelmes is lettem volna, tudtam volna tartani magamat ehhez a döntéshez. Legalábbis remélem. De ez egy döntés. Ha így vagy benne, ezt bírni kell. :) a szexes rész azért inkább fura, azt lehet, hogy egy kicsit túlgondolkodtad :) de amúgy lehet ez a része még jó is, csak türelem kell hozzá és elfogadás.
Törléswell...
Törlésszerintem túl előre gondolkodsz, ha még nem találkoztál a gyerekkel... de egyébként mi történhet? 3 éves, 99,9%-ban a háromévesek szupercukik :) de most komolyan... leülsz vele, beszélgettek, játszotok, cukiskodtok, jó lesz, nyugi, ez csak előtteizgulás, ami van benned...
a másik: nyilván a gyerek időt és ezáltal energiát von el a pasitól, ez van, ez nem fog változni sem miattad, sem semmi más miatt (jó esetben)... neked kell eldöntened, mennyire zavar ez téged... ha tudod kezelni és együttélni vele, akkor azt magadban kell elintézned, ha nem, akkor viszont nincs mit folytatni a pasival... igen, ez ilyen feketevagyfehér...
ehm...
"nem vagyok meggyőződve róla, hogy tényleg azt éreznéd a helyemben, amit most hiszel, hogy éreznél... ha érted"
nos, maradjunk annyiban, hogy cimbiztem én már össze olyan gyerekkel, nem is kicsit, akiről a születése pillanatában azt gondoltam, hogy látni sem akarom sose... igen, énhüje azért, mert azok a szülei, akik... közbenmeg csak egy cuki kisgyerek... érted...
szeretni tök könnyű, az utálatért meg kell dolgozni...
Azt hiszem, a ti esetetek abból a szempontból is különleges, hogy a pasi is most kezdi el igazán megtapasztalni az apaságot, hogy felügyelet nélkül is lehet a kislányával, hogy tervezhet programokat, hogy lehet valóban intim kapcsolatuk. Magas hőfokon él meg egy érzelmi helyzetet, és igen, ez biztos, hogy elvesz most a kettőtök közti energiákból, de ez be fog állni, csak hagyd, hogy kiélvezze.
VálaszTörlésNa meg magadnak is hagyj időt, egész más lesz, ha te is megismered a kislányt, ha lesznek közös kalandjaitok.
Hogy szeretni fogod-e? Miért ne? Látni fogod benne a pasit, érezni a kettejük közti kapcsot, ami máris közös pont a kiscsajjal, plusz rád is úgy fog tekinteni, mint egy biztos pontra a világban, akire számíthat, ami igazán szívmelengető.
Hogy lesz-e néha eleged az egészből? Fogod-e látni benne az anyját is? Igen. De az esetek 95%-ban az előbbiek felülírják mindezt. 5%-ban meg az ember a saját gyerekétől is agyfaszt kap. 😉
Nálunk négy gyereke van a pasimnak, ebből egy most költözött hozzánk, és a legkisebb pedig minden hétvégén velünk van, velünk is alszik (pedig már ő is 11 éves). A kapcsolat elején én is éltem meg hasonlókat (főleg, hogy mindegyik gyerek kiköpött anyja külsőre). Én is azt éreztem amit te, hogy a gyerekek az én időmet "lopják".
VálaszTörlésVégül az lendített át, hogy a gyereket egy teljesen különálló személyként kezdtem szeretni. Úgy, mint aki csak egy gyerek, akit CSAK szeretni lehet, függetlenül attól, hogy ki az apja és az anyja. Mint egy örökbefogadásnál.
És bevált.
Én azt látom, hogy a szeretet olyan fagyi, amit minél többen nyalogatunk, annál több lesz belőle, és annál több jut mindenkinek.
Normális, hogy így érzel, de adj esélyt a picinek. Hiszen még nem is ismered. <3
azért egyszer tök meghallgatnám valakitől, miért gond az, hogy a gyerek hasonlít az anyjára... hát az anyjáé is, nem? mit is várunk akkor?
Törlésén pl tök imádom, hogy az enyém hasonlít rám... az esze, a mosolya, a rendkívül éleseszű, szuper humora :D stbstb...
hát mert ki a franc akarja a szerelme exnőjét a saját ebédlőasztalához/ágyába? (pici gyerek, ha szeret, remélem bújik...)
Törlésúgy általában, a jelenbe?
(exeknek a lezárt múltban lenne a helyük.)
amúgy meg mert pl itt az ex egy picsa (függetlenül attól, h a pasi se szent), istenments, hogy a gyerek rá hasonlítson. (sajna fog.)
ööö...
Törléshát de a gyerek meg hol tehet arról, hogy kire hasonlít? akár kívül, akár belsőleg... egyáltalán kicsi szívem hol tehet arról, hogy létezik? másrészről, meg ő az anyjától különálló "lény", "egyed", nem az anyja ül az ebédlőasztalodhoz, bújik hozzád...
ó, értem, hogy vannak picsa exek, biztos van olyan nő is... nyilván rólam sem mondott mást az új csajnak a gyerekemapja (mivel indokolt volna egyéb esetben ugye) és nem gondolt rólam mást az újcsaj :D
ettől vajon picsa ex leszek-e? ;)
Igen, Nádja megragadta a lényeget: a jelenben nem szeretjük látni az exarcát az asztalnál és az ágyunkban. De ez idővel úgy alakul majd, ahogy az ember egyre jobban megszereti a gyereket, hogy az a hasonló arc már nem a hasonlóságról szól, hanem az a gyerek arca, és kész. És itt jön be Blueberry igazsága: nem az ex bújik, hanem A Gyerek. Tényleg csak annyi marad, hogy időt kell adni magadnak, a pasinak és a gyereknek.
TörlésEgy ex attól lesz picsaex (főleg), hogy más a perspektíva. ;) ne vedd a szívedre Blueberry. <3
jesszus dehogy veszem Adél :) :*
Törléspont azt próbáltam érzékeltetni, hogy attól függetlenül, hogy egy ex az esetek 99%-ában a pasi által picsának mondott nő, holott pont nem biztos, hogy az... de indokolni kell valamivel, hogy miért lett otthagyva... ezért még az esetek nagy százalékában az is picsaex lesz, aki pedig nem az...
pl én ;)
fú, hogy kanyarodtunk ide... :O
is.
Törlésmeg attól is, h pl képes rendre benyögni, h "jaaa, bocsii, tegnap nem hallottam, h hívtál" (egyszer se az este folyamán),
úgy, h a pasi 3 éve minden_egyes_este felhívja, h mizu a gyerekkel.
(qrvára váratlan lehet, h aznap is, tényleg.)
(és én vagyok a szomorú/dühös/tehetetlen/kiszolgáltatott pasival, és én nézem, ahogy egyre csüggedtebben hívkodja negyed óránként, hátha tud beszélni a gyerekkel, stb.
aztán én szedem ki belőle, mi a baj, mikor feldúltan jön haza tőlük, de tagadni próbálja, mert úgyse tehet semmit...)
illetve a gyerek már kezdi elkotyogni neki, amiket hall, és hát, hm, elég kínos szituk vannak már most.
amire az anyuka reakciója, h rátromfol a kislányra, h ő ilyet nem mondott, ne hazudjon. (állítólag, persze - viszont a pasinak sok hibája van, tényleg, de ilyeneket pont nem lenne értelme, h kitaláljon, szerintem. se a sógornőmnek, aki szintén lát-hall ott érdekes dolgokat.
nem látom, miért állna érdekükben ilyet hazudni róla, na.)
nem gondolom, hogy érdekükben állna hazudni az exről, csak ha belegondolsz, a dolgokat sokkal egyszerűbb és kényelmesebb és könnyebb úgy mondani, hogy a jelenlévő jöjjön ki belőle jól, ne az, aki nincs ott...
Törlésettől függetlenül persze senki nem hibátlan...
öhm... engem végtelenül frusztrált volna, ha a gyerekemapja 3 évig (és mégtovább) minden este felhívott volna, még ha azzal is, hogy mi van a gyerekkel... ez azért gondolom ebből a szempontból is valahogy érthető...
meg egy 3 éves nem feltétlenül az igazság bajnoka, na :) nem azért, mert szándékosan hazudna, hanem mert nem az esik neki le lényegként egy hallott beszélgetésből, ami annak valódi lényege akart lenni, hanem a 3 éves szintjén a lényeg... legjobb családokban is előfordul... ettől persze nem mindig hazudik természetesen és nem akarattal, de na...
szóval igen, van másik nézőpont...
Nálam igazán attól picsaex, hogy nem törődik a gyerekekkel, a legkisebb folyton egyedül van, és délután fél háromkor, amikor elhozzuk, még nem evett semmit... (És azért ez egy 11 évesnél már nem kitaláció, vagy egyszerű "elfelejtettem, hogy ettem".)
TörlésViszont. Azt tényleg iszonyúan szem előtt kell tartani, hogy egy kicsi gyerek teljesen más valóságban él. Egyetlen mondatból messzemenő következtetéseket tud levonni, amit aztán később tényként kezel, akkor is, ha a valóság más. Ez nem hazugság, egyszerű félreértés. Ez még velünk felnőttekkel is előfordul ;)
Az mondjuk annyira nem oké, ha le-hazugozza a háromévest. De hát ahány ház, annyi anya. És senki sem tökéletes, mi, "újcsajok" sem vagyunk azok. :)
remélem, tényleg úgy lesz, h a gyereket majd nem tudom nem szeretni
VálaszTörlésitt se vele van a baj, hát nem is ismerem... sőt, ezer éve nem láttam gyereket közelről
(csak húsvétkor, ott jól elvoltunk, meg az unokatesómékét, de róla kiderült, h miért is nem vagyok jól el vele, és megnyugodtam)
a pasival van a baj, a kapcsolattal van, az élethelyzettel
és eskü nem gondolom túl (hónapok óta forgatom ezt már magamban), csak nyilván nem ilyen egyszerű, mint ah itt írtam, sokkal komplexebb, nincs kedvem belemenni,
de igen, részben ez áll a nemannyiszex mögött is, pl, és ettől ki tudok lenni
én nem tartok ott, h ebből, v bármilyen szerelemből ki tudjak lépni,
énnekem minden pokla ellenére ez az eddigi legeslegboldogabb ffi-nő kapcsolatom, és szorosabbá akarom tenni, nem elszakítani