én rohadtul rettegek mindig tényleg, hogy magamra haragítok meg megbántok embereket, ha kifejtem a másvéleményem. fogalmam sincsen, hogy kell ezt jól csinálni, olyan hangnemet megütni, nem erőszakosnak, agresszívnek, ostobànak lenni, a határokat eltalálni... úgy érzem, nem érzem, és ez félelmetes.
ugyanakkor pl a gender kérdések kapcsán rengetegszer, néha igen nagy vehemenciával vitatkozunk fürtössel, teljesen màs állásponton vagyunk, és sose győzzük meg egymást, de én azokat mindig úgy élvezem, annyira inspirálóak...
ő a feminista, én a konzervatív, ő a társadalmi berendezkedésből fakadó, én az ösztönszinten előrehuzalozott nemi különbségek híve vagyok...
de jajj, imádom a nézeteinket csontig üköztetni! sokat szeretném csinálni... csak akkor mindig vagy butának, vagy kötekedősnek érzem magam, az nem jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése