szabadulás

mikor már a harmadik ember állítja, hogy a [gipszjakab] terembe jött,
hiába koordinálod újra az információkat a fejében és állítod a helyes irányra,
utána csak felhívod sutyiban a fiúkat, hogy "van-e nálunk olyan, avagy lett-e".

(most legalább volt tippem, hogy mire jöhettek és hova, és fel tudtam tenni a megfelelő keresztkérdéseket. felüdítő volt, mert hát egy ideje nem.)



(és a nyolc diákcsoportból csak négyen lepődtem meg, és ma nem veszett el senki, a tanàrok közül se! bár félreértés természetesen adódott, de azon magunkban dohogtunk csupán.


meg volt egy fazon, aki szerintem vagy rossz napon, vagy rossz helyen (vagy is-is) keresett egy programot, de az igazán nem is vészes, csak azt sajnálom, hogy nem ment át a "nopara, megesik (ha tudná, hányszor), drukkolok" üzenet.)