nemugyanaz

elmentem fodrászhoz. (mivel tíz éven belül ez a második alkalom, mondhatjuk, hogy hírértékű.)

már nagyon semmilyen volt, túlhosszú, túlsok. vágott egy csomót. nem olyan lett, amilyet kértem, és miután ráhúztunk még negyed órát, mert kevésnek találtam, már nem volt képem szólni, hogy még mindig. (pedig úgy tűnt, rövidíti oldalt, eskü láttam, hogy csinálja, nem tudom, hova lett az eredmény...)
szóval egy fodrász, aki nem vágott annyit, mint kérték. (ugye _mindig_ többet szoktak.)

viszont: szerintem így is qrvajó lett!
és csinált oldalfrufrut is.

bizonytalanul mentem, ő meg mondta, hogy a frufru csak macera, előzsírosodik, elfekszem... de persze, ha kérem.

hát, legjobb döntés volt.

full más karaktert adott az arcomnak, és egyelőre a macera-rész is jól áll neki (magyarán amikor hülyén áll, az is tetszik).
szóval imádom!

[elhamarkodott lelkendezésünket olvashatták, ugyanis még az első mosáson se vagyunk túl, fogalmunk sincs, milyen a valóságban, nem fodrászkészen - a szerk.]

rájöttem továbbá, hogy levágtuk a napszítta részeket, és hiányoznak, úgyhogy holnap megpróbálja visszarakni bele...
kéne csacska női magazinokat olvasnom, mert nem tudtam, hogy balayage-t kérek, se, hogy az most menő.

szerintem ha lesz végre internetem. ha nem is a melóban, legalább otthon. (a pasi lakása még mindig internetmentes lakás, nyaff.)
úgy vágyom pinterestet meg instàt nézegetni... ruhákat, hajakat, kollektív életérzéseket...

türelmetlenség van helyette, de az nem csinál hamarabb internetet nekem, úgyhogy mindegy.

ja, és megkezdtem edukálásomat #igényesség témában. múltkor megajándékoztam magam hullámcsatokkalmeg hajpánttal meg ilyenekkel. valamint felfedeztem, mennyi másféle hasznos csat meg gumi létezik, így további beszerzések várhatók.
(és zsíroshaj-topik ide vagy oda, hajhab, hajlakk, meg valami göndörítő és/vagy símító eszköz.)

lehet, hogy egyszer leszek nőcisebb nőci... meglátjuk.
(szeretnék, igazából.)