kishugomék

válságát pedig úgy tudtam meg, hogy kissógor vitt le egyik nap kocsival karácsonyozni, és végigdumáltuk az utat.
és én azzal nyitottam, hogy ú, a pasival emlegettük, hogy jövő ilyenkor töltik az első közös szentestéjüket, kettesben, és ez mennyire izgi, és várják-e, és beszélgettek-e már róla, hogy' lesz, meg milyen hagyományokat szeretnének, stbstb...

majd este kishugom leültetett, hogy hát izé, amúgy sanszosan eltolják az esküvőt egy évvel, mert kétségeik vannak. (kiderült aztán, hogy neki vannak kétségei.) szóval ő nem akarta elmondani, de muszáj megkérnie, hogy ne beszéljek úgy, mintha lenne esküvő, amikor lehet, hogy nem lesz, és ősszel még szünetet is tartottak, csak én ugye nem járok haza, így nem mondták.


ez is jó megdöbbentő volt, mert ugye kishugom a családi etalon, és az ő kapcsolata, szűzi tisztaságával, hamarházassági ívével az anyámékálma, amit példaként állítanak,

ami nem kicsit járul hozzá, hogy kishugom mindig magas lóról beszéljen velem.
(nem képzelem, mások szerint os olyan lesajnálós-lenézős-fennsőbbséges velem.)

kár a srácért, őt is kedvelem.


kár azért a sok képmutatásért is. (nem.)