hangulatom (tegnap)

úgy valahogy nem találom magam továbbra se. elvagyok azzal, hogy veszekszünk-kibékülünk-vitázunk-szerelmezünk-hullámvasutazunk a pasival, meg fürtös, meg a lyányok, meg a család, meg dolgozom, meg foglalkozom a mindenféle aktualitásokkal,
de full homály.


a pasi, az most olyan, hogy hasogatjuk a valóságot, mintha 2 emberrel járnék, igen éles váltásokkal, és az egyiket szeretem, a másiktól sírok, és ha jó, nagyon jó, ha rossz, nem értem, hova lett a kapcsolatom hirtelen és mitől és ezmi, végletesen.

fujj, ez a dinamika ez fujj, meg egészségtelen, meg ilyenek.
(jutunk ugyanakkor valamire mindig, a beszélgetések mintha egyre lényegre tapintósabbak lennének, vicces.)


ez elviszi amúgy az energia nagyját és leköt szinte teljesen.

van aztán a háttérben ez a 'nem tudom, hogyan tartok hova, oda-e, vagy mi lesz velem, egyáltalán, lehet-e bármi, és még sorolhatnám, miért bizonytalan a minden, ami van-e egyáltalán' téma,

(ne pislogjatok, ez egy teljesen értelmes leírása a dolognak,)

tudatosan keveset foglalkozom vele, de rendre azon kapom magam, hogy mégis fut.

és a bevásárlósdi utánra az volt a terv, hogy

egyrészt kitakarítok és elpakolok - ami először a cukis incidens miatt nem valósult meg, majd utána megdeglett a porszívónk, és a pasié se elérhető, és amúgy is mindig volt más elfoglaltságom

(, így még most is redva van, ami határozottan rosszat tesz a közérzetemnek),

másrészt hogy végre otthon fogok kuckózni a sok boltbantalpalósdi után, és kariajiötleteket keresek, hirdetéseket szerkesztek, meg recepteket gyűjtök - mire is tönkrement a laptopom, telefonról nem olyan, és zavar a redva, a pasinál meg nincsen net.

sehogy se jó, semmise alakul úgy most,

ez érzem.

szóval ìgy kénytelen-kelletlen, 'fuckthisshit' jelleggel feladtam kicsit mindent.

az egyetlen csodás dolog az adventi díszítés a pasinál, került még hozzá egy jól pozicionált égősor, meg egy diszkrét aranyhangsúlyos minimál kompozíció az éjjeliszekrényre, 

szerintem nagyon meghitt és hangulatos,

igazán szìvemcsücske ezt megteremteni,

csak ugye én nem ott lakom, nálam meg nincs most hova,

(ez a kétlakiság is idegesít most, fú),

és hajszolt is vagyok, és nyügi és fáradt. 

nagyon rossz napjaim is voltak mostanában,

de azért már nem mélypont, csak egyelőre épp annyira nem jó.