kb mindenkivel

ez van. hogy így belémàllnak számomra full érthetetlenül.

kezdődött egy váratlan hívással, ahol hugom leordìtotta a fejem, hogy soha többet ne merészeljek kommunikálni a sógorommal és nem vagyok normàlis!!! aztán a kishugom is hívott, hogy hugom telefonált és úristenmitműveltem.

majd elmesélem, hosszú, a lényeg, hogy már megint nem mondtak el dolgokat, aztán meg ki vannak akadva, hogy úgy viselkedem, mint aki nem tudja.

mindenesetre nagyon megrázott.

utána cuki...

tegnap este meg a pasi.

a romcsi este helyett szarrábőgtem magam.


és igazából mindnél azt éreztem, hogy igazságtalanul jönnek nekem, és olyan támadólag, ellenségesen lépnek fel, amit értelmezni se tudok, nemhogy korrekten lereagálni...

most így full legyalult már ez a sor. ennyi, elfogytam.

annyira jó volna, ha lenne olyan része az életemnek, ami nem csak kampányszerűen/ illuzórikusan működik... és olyan emberek, akik... hagyjuk is.