pszi

a pszivel over, de a végére olyan botrányosan szakmaiatlan/ hozzám nem passzoló üléseket nyomott, hogy nem is bánom már egyáltalán. a kezdeti elégedetlenségem után próbáltam elfogadni, hogy ilyen, hozzuk ki ebből a legtöbbet, mégis, rendre maradt bennem valami rossz utánérzés, kb csak akkor nem, mikor full jól voltam épp, és az alkalom mindössze egy helyzetjelentésre szorítkozott, ő meg hümmögött, majd a végén megdicsért.

(de nem azt várom, hogy jó érzés legyen oda járni, hanem azt, hogy a rossz érzések a témából fakadjanak pl, ne pedig abból, hogy összezavarnak az ő reakciói, és miatta érezzem kellemetlenül magam.)

nagyon-nagyon elbeszéltünk már egymás mellett, pont hogy ráerősített a bizonytalanságaimra, néha teljesen összezavart az egymásnak ellentmondó, következetlen véleményeivel, meg hogy összemosott dolgokat, meg sablonokat próbált ráhúzni teljesen inadekvátan már mindenre, szóval.

pl képzeljétek, rendre felhozta, hogy ühüm, ühüm, de hogy én vagyok az, aki nem tudja elfogadni, hogy más emberek máshogy működnek, MERT én vagyok az egyetlen, aki nem tudta elfogadni, hogy ő késős, és hogy gyomorgörcse van, hogy jajj, nem szabad késni, amikor én vagyok az első, és biztosan másoknak is van, és az én igénykifejezésem túl erőszakos.
(hát vaze, 1: lépjél már túl ezen, nekem is sikerült 2: ennyi pénzért tényleg ne késsél már el mindig, hallod.)

(a "lehet, hogy néha késni fogok", az 4-ből max egyszer, nem 4-ből minimum háromszor, szerintem.)

(meg ha már, akkor ezt úgy hozd be az ülésekre, hogy rólam szóljon, építőleg, ne így...)

meg hogy ja, hát igen, ez a fiú nagyon fura, van baj, DE biztos fárasztó lehet, hogy hímestojásként kell velem bánnia, meg soha semmi nem elég, amit csinál.
(érdekes meglátás, akár még igaz is lehetne a "de" utáni állítás mindkét fele, csak épp a tényeket ismerve, adott szitura egyik sem az, és ezt rajta kívül mindenki más megerősítette nekem,
és csak pislogtak, hogy de ez a nő miről beszél?!)

szóval hogy így kb a tanult sablonokat akarta ráhúzni olyan helyzetekre is, ahova nem passzoltak, full logikátlanul.

és ő ajánlotta, hogy bármikor írjak mailt (erre össz 2x került sor), aztán kb lófaszkát se válaszolt, azt is úgy, hogy pl egy semmitmondó mismás-félmondat után már rá is tért, hogy tudunk-e időpontot módosítani, ami, hááát...
fürtössel meóztattam, hogy most ez így csak szerintem gázos-e, és hát nem.


sokszor egyszerűen elhiteltelenítette a saját meglátásait.


(meg pl azon is rugózott, hogy de az emberek nem válaszolnak ám rögtön az üzenetekre, ezt nem lehet elvárni,
a világ nem így működik, hogy mindig rendelkezésemre álljanak, a pasi sem,
holott qrvanagy krízishelyzetben azért szerintem de, el lehet várni, hogy kb 24 órán belül írjon rá egy bármi normálisat, sőt, hamarabb is, mivelhogy a párom,
mivel hogy krízishelyzet,
mivel mindkettőnknek komoly érzelmi stressz, prioritás, és lett volna alkalma bőven,...  soroljam?

és itt nem úgy általában jelent meg ez az elvárás, hanem ebben a konkrét aktualitásban.

ne_mossuk_már_össze.)

meg amúgy engem halálba frusztrált, hogy úgy éreztem, neki a tyúkanyósztájl fekszik, és kimondatlanul is valamiféle elesett, szomi kislány szerepbe szeretne nyomni, mert ő azzal tud komfortosan dolgozni.

na most, bennem az fogalmazódott meg: arra lenne igényem, hogy partnerként kezeljenek, észből, elméleti keretből szemléljük a dolgokat, és csak akkor szeretnék elesett, szomi kislány lenni, ha érzem, hogy jó, biztos kezekben vagyok, mert a másik full szakmaian, okosan nyúl hozzá, és tudja, mi mit jelent...
és álmaim netovábbja, hogy aztán ne hagyjon benne, de ez már... hagyjuk.

mert persze az is kell, let's work with emotions, vagy hogy mondják, de azért ne csak úgy fogalmatlanul bele a világba, mert engem megijeszt, ha nem látom értelmét.
és ez itt nagyon nem volt meg.

és egyetlen értelmes magyarázatot sem tudott/akart adni rá, azon túl, hogy mert ő ilyet tud, ha nem tetszik, el lehet menni.
pedig velem sok mindent el lehet fogadtatni, ha kapok normális indoklást.
pedig az együttérző érzelmi visszatükrözés, az csak egy töredéke a technikáknak, nem maga A technika, azt pl újcsaj meg fürtös is tudja, abban hol van a hozzáadott tudás, amiért fizetek?

többször volt, hogy inkább már nem is mondtam a dolgaira semmit, mert minek mondjam el harmadszorra is, hogy nem, nem azért, nem, nem helytálló.
meg néha az, hogy na jól van már, komolyan, hagyjuk már, ez a te problémád, vigyed szupervízióba, ha ennyire nem tudsz vele mit kezdeni, én azt hittem, már rég tisztáztuk, hogy. (ilyet nem mondtam, lehet, kellett volna.)
már az elején voltak ilyen ismétlős tripek, és hát grr, hadd ne kelljen újra meghallgatnom, hogy de te csak ehhez értesz, elsőre is felfogtam, mérlegeltem, túlléptem rajt', pls.


szóval ő nem volt jó nekem, az van. csalódott vagyok, és néha (mint ezen poszt írásakor) még dühös is.

szóval még így a legjobb, komolyan, nem is kell semmit mondanom, hisz úgyis elfogyott rá a pénz.

(és nem, nem az történt, hogy most hirtelen leértékeltem, míg korábban idealizáltam, mert attól, hogy ide nem írtam le, max draftba, rendre voltak kétségeim, és gyűltek, és végül összeállt, hogy sehogy nem jó ez így.
fürtös tanúsíthatja, hányszor kérdeztem, hogy ez most vajon az én projekcióm, vagy valahogy tényleg az nem stimmt, amit mondott. és pont ezért volt nehéz - hogy nem tudni, én képzelem bele, belőlem jön, vagy tényleg, objektíve baj valami. fujj, utálom az ilyen dilemmázást.)