de nagyon. (igazából full szét vagyok már esve!)
szivem szerint a kövi két napban ki se másznék az ágyból...
tegnap is, olyan könnyed, egyszerű lehetett volna (ahhoz képest), de futottam egy csomó felesleges kört a tizenkétórázás után, mire odáig jutottunk, hogy nálam alszunk és ezt meg is valósítottuk... és mivel borzalmatos fáradt voltam, nem viseltem túl jól, hogy megfuttattak.
kicsit az az érzés öntött el, hogy nincs rám tekintettel, hogy egy brutál hétvége után egyből dolgoztam, sokat, és ma is fogok, qrvakorántól, és miért nem lehet ezt figyelembe venni.
mehh.
nyilván azért, mert már ő is szét van esve, így képtelen volt összeszedetten priorizálni, sőt, egyáltalán átlátni a helyzetet. de attól még nem lett jobb.
a beköltözését gondoltam ünnepelni, az univerzum meg nemgondolta.
de hogy amúgy a pasi elköltözött, szobából lakásba. véget ért egy korszak, még ha most az átmeneti macera is jön, azt hiszem.
Hogyhogy nem egyutt koltoztok?
VálaszTörlésEgy haztartas kicsit rentabilisabb mint ketto, es nem kene puttonyokkal rohangalni egymashoz.
őszintén? egyáltalán nem érzem olyannak jelenleg ezt a kapcsit, hogy feladjam érte a remek kis albimat. szeretem a csajokat, ottlakni, ennyiért..
Törlésa pasit is, de nekem ennél több kell hozzá, stabilabb, összehangoltabb, kiegyenlítettebb.
az a kérdés, mi lesz, ha lecseng végre ez a hónapok óta tartó embertelen hajtás nála. ígéretek és tervek már vannak, de lutri, abba semmi kedvem fejest ugrani.
kell is szerintem, hogy kiélvezze kicsit a saját otthon kizárólagosságát,
meg hát...
benne fel se merült, én a szakítás előtt akartam volna, most már én se érzem a csít.
ha, akkor majd úgyis adja magát.
értem és :(
Törlés