szenvelgősen

nem vagyok valami nagy formában.
keveset is aludtam, nagyon érzem, hogy tudtam volna még... meg a töltött tök se jön be, amit este alkottam, konkrétan túl kevés benne a tök az én ízlésemnek, asszem.
nagyon meg is vagyok sértve (ala pasi), ez mondjuk remek motiváció volt, hogy rendbekapjam a felgyűlt kuplerájt is, meg bánatomban vegyek másfél kiló kajszi barackot, mert megérdemlem...

semmi kedvem családozni meg lagzizni a hétvégén, se dolgozni most,
hát, úgy kb semmi kötöttséghez...


azért estére elígérkeztem fürtösnek alvás helyett, hozzá van, vagyis most még nem érzem, de tudom, hogy lesz.


ja, meg vannak olyan cukiságok, hogy újcsaj a kedvenc jégkrémemmel várt haza,
együtt néztük a nagy villámlást tátott szájjal,
szószerint kinevettük a haldoklós horrorkliséket (persze a legnagyobb tisztelet mellett),

azt mondjuk fürtössel is,

meg voltam ugye az arborétumban, ahol a legjobban a szép kék kisasszony szitakötők, a műrom, mint szentimentális kertépítészeti elem, a csélpcsalp füzike, mint madárnév, meg a mocsárciprusok tetszettek,
utóbbiaknak vannak mókás ciprusbabái, azaz a vízparton sorjázó furi légzőgyökerek, ami szerintem lenyűgöző,
és akkor ma megjelent egy cikk, hogy pont tíz éve találtak belőlük rendkívüli hazai ősmaradványokat, jóleső egybeesés.

mivel motiválatlan vagyok ma, nem keresek nektek linket, srry.

nincs amúgy világtragédiája, a hétfő délután volt igazán qrvaszar, a nehézkes elindulás, a pasi, a levegőtlen meleg busz, a cipekedés, nem járt a vili és kerülni kellett és rossz helyen szálltam le 2x is, mert nem figyeltem, mert szanaszét voltam, majd megkaptam az értesítést, hogy elfogyott a mobilnetem, aztán a végére eleredt az eső is a gyaloglós résznél, és se ernyőm, se szabad kezem, se módom szaladni,
hát azt hittem, sose érek haza, sose lesz jobb.

no de lett.