megjöttem

a kedd végignyifogása után azért csak beindultak a dolgok, mondjuk úgy, hogy újcsaj hazaért és összerántott, meg jött át értem a pasi,
és nagyjából onnantól telefonstop.

nem teljesen tudatosan, bár már első este megfogalmaztam a srácnak is, mikor fröccsözgettünk egy parti helyen, hogy nem vagyok kíváncsi a politikára, a hírekre, az otthoni gondokra, tudom, hogy sok szarság meg pörögnivaló van és az élet gyakran fos,
de én most nyaralok,

és nincs az az isten, hogy mindezt beengedjem a nyaralásomba, a nyaralásunkba, ide ne jöjjenek utánunk zavarogni a bosszúságok.
(és azonnal tegye el a telefonját, mi az, hogy itt ülünk kettesben, ő meg közben a netet akarja nyomkodni pihenés címén, mégilyet.)

szóval se fész, se chat, se blogok, híroldalak, csak térkép meg helyi infókra guglizás.

és úristen, de jó volt így, kiszakadni!
egy szusszanásnyi ténylegszabadság.


persze rádió szólt, a kocsiban is, helyeken is, meg volt tv, meg a pasi nem bírta szkippelni, és melóügyben is hívták, stb... mégis, könnyedebb volt sokkal.
(egy ideális világban nem lenne tv egyetlen hálóban sem, szerintem. fanatikusnak-e számítok. e.)

annyi, hogy most semennyire sem vagyok képben, és visszarázódni se ma szeretnék még, inkább főzni kéne, mosni, a fürdőben szöszölni, utána meg, remélem, hazaér a pasi a rohangászásból,
szóval holnap.