azért én még

reménykedem. hogy így valahogy túllendülnek ezen. hogy ha a "család és szeretet" egységébe belefért a hugom lottós-rákos húzása, valahogy beleszuszakolják ezt is.

rohadt dolog ez a képmutatás. hogy mindig, minden körülmények között fontosabb boldog és illemtudó basznak látszani, mint például az én valódi jóllétem.


tegnap is, hazahozott reggel a pasi és iszonyat fáradt voltam, így visszafeküdtem aludni. megengedtem magamnak végre, bűntudat nélkül némi pihenést, egy zaklatott hét után.
és közben hívott anyám, és "te alszol? de hát délelőtt van..." - amit félálomban csípőből kikértem magamnak, rám is vágta a telefont egyből.

lehet, hogy nem voltam valami jófej, és a hangnem csak egy dühös, sértett gyereké volt, oké.
később, reggeli és kv után visszahívtam, mondtam, hogy srry érte, de hadd tudjam már én jobban, mikor van szükségem alvásra, és had osszam be a szabadidőmet, és úgy éreztem, számonkér meg ítélkezik, és rosszul esett.
mondta, hogy jajj, ne csináljam már, beleképzelek itt már megint hülyeségeket - de az ember éjjel alszik és nappal van fent, az a normális, ezt mindenki tudja.

pff. (nem túlzok, ez így hangzott el, egy mondaton belül.)

ezen a ponton ismét rávilágítottam, hogy azért ez nem egészen igaz ebben a formában, és milyen szerencse, hogy amikor alvásdeficitje van az embernek, akkor alhat is akár, ha van ráfordítható szabadideje.

mire megkaptam, hogy túlságosan ráérek, azért gondolok ilyeneket, ha rendesen le lennék foglalva, eszembe se jutna.

wtf, na.
szerintem ez gyönyörűen példázza az alaphozzámállást. apám pedig még ennél is durvábban tolja, akármi olyat csinálok, amit szerinte normális ember nem csinál, ugrik rá, tök kiszámíthatatlanul, legszívesebben sose beszélgetnék vele, mert tele van aknákkal az egész.
egyszerűen nem lehet biztosra menni, néha totál semleges dolgokról is kiderül, hogy személyes sértésnek számít és meg is van a baj.


ó, igen, és majd' elfelejtettem: hétfő délután mindketten aludtak egyet, csak a fotelben meg a kanapén. akkor az mi volt?
(ja, hogy nyilván nem az alvással van a baj? hanem velem? a sok harag meg utat talál a mindenféle megmondásokban? jaaaa, hát...)