szóval az első kettecskén töltött ottalvós nyaralás pipa. és aww. meg minden.
úgy kezdődött, hogy átaludtuk az ébresztőt. nagyon messzire kellett menni, a vendéglátóink még azon törpöltek mailben, hogy ha tíz előtt érünk oda, bepakolhatunk az irodába, mi meg _átaludtuk_az_ébresztőt_.
kb akkor keltünk, mikorra gondoltunk odaérni.
és még muszáj volt beugrani anyóshoz valami papírral. oké.
sebaj, a lényeg, hogy már együtt vagyunk, kapkodás nuku.
sima utunk volt, sok nevetéssel és jó zenékkel, csuda tájakon, kvzós, a csomagtartón ülve szendvicsgyártós közjátékokkal.
közben el is döntöttük, hogy húzzunk rá mégiscsak plusz egy éjjelt, ha lehet.
és képzeljétek, lehetett, demázli!
amúgy is hihetetlen kedvesek és segítőkészek voltak, el se tudom mondani, milyen jólesett. kb vip-ként voltunk kezelve végig, szabad járással, xtra figyelemmel.
előre kaptunk mobilszámot, hogy akár munkaidő után is keressük őket (amire végül nem volt szükség), egyből megpakoltak egy rakás prospektussal, térképpel és mindenféle helyismeretes tippel, mit nézzünk meg, hol együnk, mikor nyit a bolt, merre,
hol kell csöngetni esténként, ha kimaradnánk, de nyugodtan, de bármikor,
no és olyan szobát kaptunk, hogy nincsenek szavak.
ha ez szálloda lett volna, sokszortízezerbe fájt volna, az tuti.
egy várban laktunk amúgy, korhű berendezéssel, trükkösen leválasztott, álmennyezetes, gyönyörűen kialakított fürdővel-wcvel.
annyi csak, hogy az ágyakat össze kellett tolni, mert ennyire hirtelen már csak ilyen szoba jutott. de hiába, úgy se értek össze a támláktól rendesen, volt nagy röhögés a fárasztó bútortologatás után.
egymásnak ellentétes irányban aludtunk, hogy közben végig romin fogta a lábam - ne kérdezzétek, így volt a legösszeérősebb.
kiderült aztán, hogy pláne felesleges volt átrendezni a fél szobát,
ugyanis a pasi magasabb, mint amilyen hosszú egy korabeli ágy,
aminek mozdíthatatlan masszív támlái vannak ugye.
egyből borzalmatosan megfájdította a derekát a kifacsart pózokban, másnap ráerőltettünk,
na, onnantól rozzant bácsi üzemmódban nyűglődött szegénykém,
se szexelni, se komolyabban kirándulni nem tudtunk, még a lépcsőzésnél is sziszegett sokszor... hősiesen végigtolta az egészet, de gondolhatjátok.
a továbbiakban egy komódból lenyitható titkos pótágyon aludt, de már mindegy volt sajna.
harmadnaptól meg én is bicegtem hozzá. szóval nyaraltak a nyugdíjasok.
vicci volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése