nagyon zajlott

hú, de még mennyire.
de hogy így olyanok például, hogy

meg tudtam védeni magam, amikor betámadtak azzal, hogy lusta vagyok, pedig, ráadásul ébredés utáni, kv előtti kómában,

pilla újra pipált egyet a bakancslistámon,

a pszichonéni megint késett egy nagyot, azután, hogy múltkor elfelejtett, csak hogy aztán meglepődjön, amiért komolyan szóvá teszem,

lesz színem az esküvőre,

kaptam bodzás sört meg dörmimacit meglepinek, mert csak,

teljes harmóniában kiválasztottuk a pasival a fürdőszoba csempéit meg a hozzáillő padlót, meg a konyhához is lőttünk valami szépet,

ad hoc elkeveredtem a (nekem) világvégére, ahol megismertek és ahol, ha már, akkor vettem igazimézet, amiből az lett, hogy kaptam is, amiből az lett, hogy el is adtam három üveggel meg kaprot is két csokorral, egy szombati piacon (ahova hogy kerültem egyáltalán),

fürtössel összefutottunk egy gyors kvzásra, ami véletlenül öt és fél órán át tartott, hollyshit, meglepődtünk rendesen, hisz előző nap is világmegváltottunk,

ettem epret is és cseresznyét is,

egy zombik elől menekülős hosszú álomból arra riadtam, hogy a pasi húzza magára a lábam takaró helyett (- such egybeesés),

és úgy egyáltalán, számomra szürreál jelenetekbe csöppentem teljesen spontán, folyamatos egymásutánban,

még egy sima bkvzós trip alatt is beleszaladtam egy abszolút kellemes dumcsizásba egy vadidegen családanyával,

most merjem azt mondani, hogy üres az életem, ugye.



nagyon-nagyon minden a helyén volt, és abszolút csinosan és helyesen álltam a fordulatok közepén, nyári ruhácskákban, naptejjel a táskámban, hálával a szivemben.

a lista csupán gyors szubjektív metszet, ennél sokkal több izgiség történt, no de majd, tényleg, valamikor. ezt csak, hogy el tudjátok képzelni.


#életke
#nagyonnyár
#randomtripekmindenhol