napsütéses péntekes

úgy elszállt a két szabad napom, nem is értem, hova lettek. kettőt pislogtam, már megen itt ülök, semmivel se kipihentebben, sőt.
erősen kell emlékeztetni magam, hogy szombat estig kell csak kibírni.

nem az, hogy bármi is kimondottan rossz lenne, mert végülis nem, inkább sok, meg aludnék vég nélkül, meg mennék a jó levegőn - olyan illata van,
igazi öröm így kilépni a kapun, madárfüttyös, napsütéses-fényes, csupa élet, csupa zöld...

a felsőm is zöld, tengerészkék nadrággal, fekete kardigánnal és cipővel,
olyan egyszerű, mégis úgy tetszik...

egy nagyvázányi labdarózsa várt idebent, isten tartsa meg kollégám jó szokását, hogy megosztja velünk a szépet.

a hajam borzalom, tegnap, nagyjából minden logikának ellentmondva átbumszliztam a városon késő-késő este - hajmosás helyett -, hogy újra (és indokolatlanul) a pasi szuszogására alhassak el. az arcomon meg hetek kialvatlan nyúzottsága, pedig.
na, ezt ma kénytelen leszek kedvességgel és mosolygással ellensúlyozni, de úgy, hogy a szemem is nevessen,
megvan a napi kihívásadag.

illatos tejeskávékkal alapoztam, pizzás fornettikkel is - én nem tudom, mi lehet bennük, de simogatják a lelkem. mindig beválnak.

nektek szép reggelt, ébredezzünk együtt, este kapcsolódjatok ki helyettem is,
ilyenek...

péntek van, egy igazi májusi péntek.