álomcsapda

lefekvés után jöttek a rémesebbnél rémesebb önkéntelen gondolatfolyamok.

például félálomban arról fantáziálni, hogy reggelre visszakapom a 19 éves kori testem, és vele egy új, egy utolsó esélyt - nem a legjobb ötlet. sem arról, hogy a pasi összerántja az életét, aztán tisztalappal beleszeret egy másik nőbe. vagy hogy elvesz engem. vagy...

nem vagy, hanem és, mert volt ott minden, lottónyereménytől elkezdve fogorvoson és rákon àt a szottyadt, vén magányig... nagyjából az összes félelmemet prezentáltam.

ennél logikusabb sorrendben, adta magát egyik a másikból, de fogalmam sincs, miért és hogyan alakítottam így az estémet, hol kezdtem el, hogyan csúsztam bele...

(miért mindig munka előtt, satöbbi...)

egy ponton, a lélektani határnak számító qrvakésővan után, amikor realizáltam a történéseket és hogy nem bírok el a szorongással, ráírtam cukira, ébren van-e még.

már nincs, hasafáj, szenved, hagyjam. így egyedül mentem ki cigizni, aztán pedig addig nyomkodtam a fészt, míg bele nem ájultam.

nade. reggel az óra egy xtrém valósélményű álomból riasztott fel, amiben épp a volt nagyszerelmem (aka pillangócsináló) gyerkőceivel hesszeltem. 

nálunk laktak, és én nem értettem, nem is mertem rákérdezni, míg lassan le nem esett, hogy a szülők nemrég elhunytak. mi meg jótékonyságból nevelgetjük őket átmenetileg. utána már jobban dumcsiztam a nagyobbal, és okos volt és kedves és beszéltünk az ismeretségünkről meg a történtekről meg minden, és sajátomként szeretgettem és jól megvoltunk...

hát izé.

sikerült belecsatornázni a "szerelmem egy másik nőt szeret helyettem" érzésvilágát*, kombinálva azzal, hogy a pillangócsináló felesége posztolt valamit este (mert mért ne lennénk ismik, ugye) és apámnak meghalt az egyik legjobb gyerekkori barátja, sőt, a pasi gyerekét is, meg még egyéb saját és "kölcsönzött" veszteségélményeket. így.

konkrétan fizikai fájdalmat éreztem, és két kávéval bírtam csak kirángatni magam a hatása alól.

persze szavak nincsenek, mennyire alulteljesítenek a kognitív skilljeim - és mivel nem tehetek ki táblát, hogy "nem butuska vagyok, csak durván kialvatlan", mára a renomécsökkentés is pipa. megint. (gyanítom, holnapra is. utálom.)

hogyan ne hozzuk ki magunkból a legjobbat level ezer.

szóval a május idén is tol egy kis drámát múltában, gondolom a miheztartás végett.

#nagyonparavolt

#dolgozikasokgyász

#ennyitazelfogadásról

*valós keserű tapasztalat, hisz anno végigepekedtem a kapcsolatuk kibomlását szinte a megismerkedésük pillanatától...