helyzet

, az volt. basszus, fene gondolta, hogy ennyire tényleg lesz. féltem valami hasonlótól, aztán mégis meglepődtem, amikor tényleg.
köszönöm a kommenttámogatást, majd reagálok lassacskán.
most csak annyi, hogy eszelős fáradt vagyok, ez egy végtelen kimerítő trip volt így,
meg hogy igen, már kijelenthetem, hogy abszolúte frissítettem a mai magyar egészségügyi ellátórendszeres infóimat, és hát... ja. hagyjuk is.

most legalább itt egy haditerv a zsebemben:
-hogy mit íratok vész esetére a házidokimmal, legyen csak mindig kéznél,
-hogy pontosan hova megyek, ha ez a trip újra beköszönne/ és nem múlna/ rosszabbodna,
-hogy kb mi segíthet ezeken túl,
-és hogy elmegyek magánba, mert nincs más értelmes alternatíva mégse,
beleértve az összes létező csoportos izét, vágtam már mindet és egyik se adna most semmit, és de hogy basszus tényleg.

addig is drukkolási van, hogy mostmár így maradjon ennyiben, és innen felfele vezessen, és ügyin meg is tegyem azt az utat, amit akarok.

(nem, túlzok ám, mert én a működő életem akarom vissza, ha őszinte vagyok, azt, ahol a barátok, munka, otthon, tervek, hobbik és stb mind a maguk helyén vannak, és a béna szerelmi csalódásom is csak egy béna szerelmi csalódás.
és nem vagyok boldog a realitásoktól.)



valami lesz, mert muszáj neki.
ennyi van.



#életkehamegvagyátkozva
#mertezamúgyolyanmintegyátok
#fujjdefujjtényleg