azok a csodás szombat hajnalok

azt se tudom, merre van az előre.

(tegnapra ötöt, mára tán ha négyet aludtam, no comment.) csak magamra kapkodtam a tegnapi ruhákat, mert azok voltak elől.
(legalább tetszenek.)

cuki kivágódott a szobájából, és olyanokat csicsergett nekem, hogy már megtisztította az elektromos fogkeféjét, sorrendezte a fehérneműit, rendszerezte a hajgumikat meg ilyen mittudomén wtf dolgok. 

szombat hajnal ötkor.

mondom, mi van veled, cica?!

megivott 3 kvt meg 2 energiaitalt és nem tud elaludni.

életem...

együtt metróztam egy kolegámmal, mögöttem állt a mozgólépcsőn is, de csak mire felértünk az utcaszintre tudott leszólítani. nem hogy nem vettem észre, hanem úgy egyáltalán nem is hallottam, hogy beszélt hozzám. (se, hogy valaki beszél.)

fornettit fogok ma enni és szendvicset. (meg hátha sütit...) mert este valamiért betermeltem a mai kajámat is alvás helyett. (hormonok?)

nemszeretem a szombat, mert senkinek se írhatok vagy délig, mert a hét fáradalmait pihenitek.

megint csillámpor hullott az égből. (de minek.)

lesz új reggeli rutinom, olyan megnyugtató...

kvztam is, de attól még világfájdalom van.

yepp.