a tegnap jóságai

nagyon taccsra tett most ez a két hét, lelkileg, fizikailag egyaránt. úgyhogy az öngondoskodás jegyében rögvest elsétáltam kvt venni (nem a kv, hanem a levegőn mozgàs a lényeg). meg később még kétszer megtettem a hàrom megállónyi távot is a központtól, mert tudtam, hogy kell, pedig szivem szerint a takaró alatt bőgtem volna estig.

sokat kivett belőlem a hirtelen, húsz foknyi melegedés is (blöe): fejfájás, megrágtak és kiköptek közérzet... de ha már, legalább ültem a napfényben vagy másfél óràt. (most is azt csinálom.)

és gyermeki izgalommal követtem, hogyan változik a jeges-havas útvonalam páróránként, milyen arcai vannak az olvadásnak.

a még fagyott részeken csúszkáltam a játék öröméért, meg bámészan rácsodálkoztam egy minitóra, amiből kis jégbevájt ér csordogált az útig... a természet adta szépségek ilyen piciben, a boltból hazafele is tudnak lebilincselőek lenni...

alig növelték meg a menetidőt, de élményben a nap végére felértek egy kisebb kirándulással.



aztán.
írtam ugye, hogy meg szeretném nézni a La la land-et. (nemrég láttam együtt a főszereplőket és azért.) mindenki annyit mondott rá, hogy de hàt az egy musical... hát akkor majd megyek egyedül. (amúgy a kedvezményes napra pályáztam, csak mindig épp más dolgom akadt... de hát tegnap fuck this shit felkiáltással vettem magamnak jegyet. és képzeljétek, így is akciós volt éppen. a végén még édességet is nyomtak a kezembe. az univerzum is úgy gondolta, hogy ez kell nekem.)

szuper helyem volt, a film grandiózus, élvezhető, feltűnően hosszú vágás nélküli snittekkel, markáns ruhákkal, díszletekkel, hangulatokkal, némi klasszikus Hollywood előtti tisztelgéssel, szép zenével...
badarságokkal, kicsit idegesítő giccsbe hajlásokkal is, persze, de hát ez csak egy énekes mese.
viszont az 'üzenet' része nagyon megérintett bennem valamit. mert van ám mondanivalója is, meg több életszagú, komolyabb gondolatmenete... meg olyan vége.

hogy jó film-e? nem is vagyok biztos. hogy inspiráló és izgalmas kérdéseket vet-e fel? igen, annak, aki épp fogékony, mindenképp.

szóval nagyon, nagyon-nagyon megérte.



aztán.
talàlkoztam cukival úgy fél óra erejéig. osztoztunk az új ruhái feletti örömben, meg hogy romcsi kibékülésben vannak a pasijával, meg hogy nagybevásárolt és takarított és büszke magára.
bónuszként kaptam ajiba meleg vacsit, az univerzum megtámogatott, miután már kiegyeztem azzal, hogy még nem főzök.



aztán.
rájöttem, hogy fent vannak a film zenéi és szanaszét hallgattam őket. közben pont olyan írásra kattintottam random a zinterneteken, ami továbbfűzte a filmből szedett gondolatmenetemet. néha egy merő hatasvadász kép az életem.



a nap végén meg azon kaptam magam, hogy a szivecskés pizsimben ülök a szivecskés pokrócom alatt, citromfű teàt kortyolgatva az épp felavatott szivecskés bögrémből - és nagyon túlzásnak találtam, úgyhogy nagyon nevettem.

(na jó, a pokrócon rénszarvasok meg hópihék is vannak, de ettől tekintsünk el.)