dráma

az volt ugye a pasival, hogy egyszer nagyot borult a bili és rácsodálkozhattam, hogy a problémákra olyan elsődleges megoldásai vannak, mint venni nekem egy kesztyűt meg egy bögrét és el is zokogtam magam beszélgetés közben és nagyon megrázó volt és akkor végre átment az üzenet.

végül úgy döntöttem, az ünnepeket még kivárom, azon önző indokból, hogy szükségem van rá magam mellé, meg mert még szeretem. mondván: meglátjuk.

ez már olyan rendes karácsonyozás volt, velem a családomnál, aztán vele az övénél, végigcukiskodva.

majd bumm: a szülinapi bulimon ott akart hagyni vagy magával hozni róla Pestre - mondjuk úgy, nekem ez nagybetűs árulás, cserbenhagyás, hisz semmi egyebet nem tudott felmutatni indokként, csak hogy fáradt és jobban esne neki a saját ágyában aludni. csak mikor anyám rászólt, döntött úgy, hogy marad. este bocsánatot kért, eddig még oké.

ám másnap, mikor bennem igazán kezdett lecsapódni a dolog, elhangzott még, hogy ő nem érti ám, miért gàz ez, hisz lekísért, valameddig ott lett volna, meg végülis maradt, és egy harmincadik születésnap mitől extra, hisz minden évben van valamilyen, stb.
itt elgurult a pöttyös, számomra alapértelmezett, hogy ennyit bármikor végigcsinálok a párom öröméért. pláne, ha tudom, neki milyen jelentőségteljes. pláne-pláne, ha még sosem tartott neki a családja külön meglepibulit. meg mert születésnap, ráadásul kerek. hát nyilván mellette a helyem. szerintem nektek se kell magyaráznom.
neki viszont hiába magyaráztam.
wtf.
így a két ünnep közét kb végigveszekedtük, sírtam sokat, akartunk szakítani is... majd elfáradtunk és annyiban hagytuk.

szilveszter délutánjára leutazott velem, bár nem hívtam. szerintem jóvátételként, más értelme nem volt, hisz mire beindultak a dolgok, ő már visszajött - okkal. a héten meg eddig nála voltam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. családom szerint adjak neki időt (még?!), majd belejön, és hát azóta is minden hepi, összhang, figyelem, törődés, bújás, abszolút oké.

kedd estére ráadásul úgy értem oda a melóból, hogy a kezembe nyomta a kulcsokat, amiket másoltatott nekem, csak úgy.


én ezt a fiút nem értem.