már a wc-ben meghallotam a lapátolàs hangját és felcsillant a szemem. (eddig nem túl romantikus, tudom.) és igen, igen, nincs is annál csodálatosabb*, mint a behavazódott hajnali utcát bámulni az erkélyről, miközben ébredezve kortyolom a forró tejeskávémat.
a pasitól még senki nem lépett ki a szűz hóba. sok helyen egy lábnyom se volt még. a legszebb arcát kaptam. ropogott a bundás csizmám alatt, eszkimónak öltözve vigyorogtam ki a sálam mögül... és a kert is, mikor beértem... szinte érintetlenül szikrázott a félhomályban... annyira-annyira...
nagyon.
*de, biztos van csodálatosabb, költői túlzás az érzékletességért. értsétek jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése