hát nyilván

addig sírt a szám, míg összeszedtem magam, tiszta lettem, selymes, illatos, mutatós...

a szobámban befejeztem a keddet - egy hirtelen felindulásból elkövetett újrarendszerezést. most aztán tényleg mindennek lett helye: megpucentolt cipők bedobozolva, fizus és orvosi és satöbbi papírok mappába sorrendezve, hazahaza vivendők táskában, táskák szekrényben...
szigorú voltam és kidobtam jópár minekőrizgetem cuccot, lett megint két zsákkal.
újra van igazi világosság is, ha akarom, egy év poszttraumás hozzáállását legyűrve vettem égőt az állólámpámba. (tudjátok, ami rámrobbant.)

egyre átláthatóbb, egyre komfortosabb, mondhatni, most van kész az albink.

persze a korábbi napok jegyében megadta magát a szemeteszsák a kezemben, a folyosó közepén, indulásnál, nyalhattam fel az ételmaradékokat és egyéb guszta dolgokat teljes menetfelszerelésben. (röhögni ér.)

node utána lett táncikáló pasi, szuperklassz Dolly Roll konci, díszkivilágítás meg forró áfonyás cigánymeggybor, megmelengették a szivemet.

és tegnap majdnem moziba is mentünk, de aztán elhúzódott a főzés, nagyon, merthogy főzött nekem, éspedig finomat. nem bántam.

azt bántam, hogy a múltkori beszélgetés mintha nem is lett volna, hiába volt ott, mégis fulladozni kezdtem a magánytól - de nem balhéztam, és észrevette, és beszéltünk róla és újra kapcsolódott.

hát nem tudom.

akár minden percét is velem töltheti, ha lelkileg elzárkózik... nehéz megfogalmazni, de úgy hagy magamra, hogy közben ott van, és ez a legborzasztóbb dolgok egyike, amit valaha éreztem. úgy szeretném, hogy, de nem csak képzelem. ő meg értetlenül pislog, ha mondom, és néha inkább a fejemre húzom a takarót, ne lássa, mert minek.

úgy nem akarom ezt, hogy ki kell hisztizni, és indulatok kellenek, hogy belehúzzam.

ő pedig olyanokat mondott, hogy egyszerűen nem alkalmas a nyünnyögésre, nem tud hitelesen szépeket mondani, odafordulni, kényelmetlen a túlközel, ez már gyerekkorában is látszott, ilyen és kész - és basszus, igen, pont egybevág az én új gondolatmenetemmel, amiről pedig nem beszéltem neki, mert még forgatom belül, és ez baj.

akkor ez nem az ex. ez amolyan kötődési gubancnak tűnik, hogy egy ponton túl kimenekül az intim helyzetekből, kerüli a mély érzelmi kapcsolódást, mintha égetné.

néha tapintani lehet a zavart az erőben: ahogy ott lenne a pillanat, olyan reflexesen kitér, hogy ha nem látom, el se hiszem.

és ha ezt így, akkor basszikuli. ehhez én kevés leszek.

akarna, szeretne, mégis jajj.

na de azért 'visszajött', ott volt, balhé nélkül, megint, így végül jó volt persze. kicsit megkönnyebbülés is, ha ez lesz a válasz, mert értelmet nyernek a zavaros kérdőjelek.

hagyjuk is, nem akartam lehúzós kicsengést. meg lettem szeretgetve, többszörösen, pihentem, helyrebillentem, így azért könnyebb már a sötét és a hideg.