a süti

na, az meg a kukában végezte, dühös könnyektől áztatva.
mert a tetejét kivéve mindenhol kérgesre sült, a teteje az meg nyers maradt.
persze felszívtam magam, és nekiindultam bevásálni egy újabb körhöz, rajtam ugyan nem fog ki egy sima sütemény...

megkerestem az aldinkat, ahol még sosem voltam. a kudarcélményre gyógyírként vettem olyan vaníliás sajtos baszt is teljes áron, shame on me,
majd a bolt előtt megláttam egy párt térdig érő porcelánmikulásokat cipelni, és ez jól elterelte a figyelmem és muszáj voltam megnézni, honnan szerezték.

és szintén a lelkemre való tekintettel végigzongoráztam a kik teljes karácsonyi dísz kínálatát, kétszer,
lelkesen a kosaramba pakoltam a fél boltot,
majd kevésbé lelkesen belàttam, hogy erre most nincs pénzem, és mindent visszatettem.
álmodozva végigszaladtam rajta megint,

hogy aztán otthon rájöjjek, hogy már késő újra nekiállni sütni, és kaja se lesz, és a fürdőben se voltam...
mert megyek a pasihoz, és azt ugye nem tudom, mikor végez... hívtam, de nem vette fel, így dühösen beültem a kádba, prio szerint, és véletlen lehúztam vagy két centi bőrt is a lábamról a borotvával.

na és akkor eltört a mécses.

hogy én mekkora egy rakás szerencsétlenség tudok lenni, és tök mindegy, mennyire teszem oda magam, semmi se akar összejönni, sose elég jó...

se a munkában, se amúgy, minden napra jut egy kudarcélmény, egy vaskos szemrehányás, egy visszautasítás, ami hiányt hagy,
hogy legyen így önbizalmam, mikor fogom már végre azt érezni (megint), hogy kézben tartom a dolgokat...

és alig vagyok itthon, mégis minden alkalommal takarítanom kell, ha nem akarok redvában lenni, meg nekem levinnem a szemetet és erre cuki beleáll az elfogyott a domestos meg a megint nem szedtem le időben a szárítót témába, pedig.

aztán persze megembereltem magam, találkoztam a pasival, azt hittem, jó lesz, de megint összeugrott a gyomrom, mikor elaludt szex helyett, pedig értettem, hulla volt, jogos,
és valaki dudorászott, fütyörészett és énekelt a szomszédban, amitől qrvasokáig forgolódtam,
és így hiába húztuk az ébresztőt fél órával korábbra egy hajnali, időzített kufircra, egyikünknek se volt hozzá kedve.


és ma megint szeretnék inkább hazamenni és a fejemre húzni a takarót, írásbeli figyelmeztetés, az...
úgy érzem, a lelkem kiteszem minden téren, mégse számít senkinek

- és itt felhívott a pasi, álmi hangon cukiskodni, és így elmúlt a sírhatnékom, de jajj.