ja hát igen, afölött simán elsiklottam, hogy bár semmi konkrétat nem írtam, maga a tény se publikus... abból indultam ki, hogy aki olvassa, tudja, aki meg nem, az ettől nem lesz okosabb... mert nekem ez ilyen mindenki által tudott a fejemben... közben meg dehogy, basszus.
ugyan semmi kibeszélős szándék nem volt mögötte, csak figyelmetlenség, átgondolatlanság, de jujj.
köszi, hogy felhívtátok rá a figyelmem.
az érintettől meg sűrű elnézést...
(ja, és a legjobb, hogy akkora kómában elmélkedtem reggel, hogy aztán meg is feledkeztem róla, plusz igazán nem is futott ki sehova... )
én ezt csak most láttam, nem olvastam a posztot. :) semmi gond! a szakítás publikus, a részletek már annyira nem, de tényleg no para! :* <3
VálaszTörlésköszi és mégegyszer bocs.
Törléskb azon filozofáltam, h mi lehet a 'könnyebb': valós idillke után zuhanni, v csak remélni, h egyszer lesz idillke is végre, hirtelen egyszerre megkérdőjelezni mindent vagy rutinból kétségekben élni, családi háttér támogatása mit húz rajta, irigylem-e, hogy legalább neked megvolt, ha egyszer elveszett is (de itt bárki értendő, akinek igen)...
meg ilyen mittudomén rólam szóló dolgok...
ha akarod, nyilván átküldöm priviben.