az előző posztot még reggel írtam, csak munka, így a posztolás elmaradt. azóta annyi változott, hogy újcsajjal dumcsiztunk (szerintem jó lesz) meg lett egy nagyon dühös és csalódott anyám (de előtte még lehozott az életről is).
utóbbi miatt szekrényem valszeg nem lesz, mert nem segítenek fölhozni.
(persze nem ez a gond, ez kitérdekel, a gond az, hogy most maró bűntudatot és ólmos súlyt aggatott a vállamra, tulajdonképp teljesen kiborultam. miért kell ennek ilyennek lennie mindig...
tegnap is letolt egy félórás monológot arról, hogy így sose lesz férjem, már az se jött jól.
gondolom sejtitek, hogy miért nem írok a pasiról. nem akarom még tőletek is megkapni, hogy csak kihasznál és most baszom el az utolsó esélyem a boldog jövőre, estébé.
most a leszarom és a majdéntudom állapot van. később úgyis írok róla, hogy.
olyan sokminden kimarad mostanában, ha épp ráérnék, fáradt vagyok rendesen bepötyögni...)
ja, és van a szobámban egy légy.
mondjuk a melóban meg sok légy van, ahhoz képest ez szuper.
nem mindenrossz, inkább mostnemár van. azért lehet, kéne még sírni egyet alvás előtt.
megesik, hogy annyira épp nem jó, főleg munkanapokon, mikor kevesebb a mozgástér és nagyobb a fáradtság...
tudom, hogy anyámnak miért van igaza. közben meg nem fair és vessen magára és ezt nem vállalom be és kész.
francos akármi. hol az énéletem magabiztossága...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése