és még, és még...

tegnap este átmentünk a pasihoz, és már a buszról láttuk, hogy valami nagy dzsembori van - naná hogy leszálltunk a kövinél és séta vissza.

így esett, hogy véletlenül voltam Pál Utcai Fiúk koncerten. (tudni kell, hogy a Bál az egyik kedvenc számom, evör, és szerintem idén nekem eddig az aluljárós zenészek adták csak az élőzenét, szóval.)

kézműves sörrel és fröccsel ücsörögtünk a későnyári éjszakában, nevetve, civódva, becsiccsentve, a zene jó volt, az emberek boldogok...

gondolhatjátok...


utána még megnézhettem, hogyan főz kissé kapatosan (mert makacs) - valamiért nekem imponál, ha egy férfi tud, és szerintem szexi, alkohol után meg vicces is. ott is volt egy hangulat...



ma meg kicsit taliztunk Claraval, majd exkoleganővel bevettük magunkat az erdőbe.

(a kettő közt elképesztő kollektíve bemutatott burleszk előadás tanúja voltam a boltban, csak álltam az őrület közepén, pislogva, hogy mivanmamindenkivel. "álljon odébb, ne lökdössön, én voltam itt előbb, hova siet, siessen már, ne siessen, sörszagú a szalag, lezárom a kasszát, ne zárja le, mért zárja le, várja meg míg elpakolom, pakoljon gyorsabban, tegye oda, ne tegye oda, fizessen már, ne így fizessen, mi ez a sörszag, miért áll oda, nem férek el..."
kb mintha 'mind itt halunk meg!!!' lett volna. hagyjuk.)

felfogaskerekűztünk a hegyre, majd túráztunk leültünk a játszótérre és egyben bevágtuk az összes szendvicsünket (wtf),

kipróbáltuk az összes közösségi edzős bigyót (mindenre felmásztunk, mindenről lelógtunk, majomkodtunk egy csomót),

elmentünk pisilni a gyerekvasúthoz (ezt később a màsik végén megismételtük, hogy meglegyen a keretes szerkezet),

megláttuk a víztornyot és bár nem volt irányban, meg kellett néznünk,

berángattam a késdobálóba fröccsözni egyet, mert az poén,

rájöttünk, hogy így estig éhen fogunk halni, tehát felvásároltuk a fél kisboltot,

a kisbolt előtt leültünk nasizni,

na, és utána értünk csak Normafára. izé.

de aztán tényleg nekivágtunk, jelzéseket követtünk meg vitatkoztunk, hogy merre akarjunk menni - és mivel tegnap hirtelen felindulásból megleptem magam én is egy térképfüzettel a pasis élménytől inspirálódva, rendre mutogattuk egymásnak, hogy majd hol fogjuk végre eldönteni.
szerintem halál cukik voltunk.
döbbenet, hogy az az erdő meg azok az utak még mind Budapest...
és hogy mennyien kirándultak.
és hogy mennyire nincs erőnlétünk.

kihagytuk a sztenderd kilátós sétát, a Tündér-szikla felé kerültünk, megnéztük a vidéket a Kis-Hárs-hegyről a Makovecz-kilátó tetejéről (ahol én már csak ülni mertem, mert, hogy idézzem: "ez mozooog!!!", heló tériszony), aztán Hűvösvölgyben kötöttünk ki. és tudjátok mit? tök jó volt!

pedig én igazából ma strandra akartam menni.
de asszem az, hogy legutóbb még vakon találgattuk, mi mi lehet, most meg egymást túllicitálva mondtuk, hogy ú, akkor az az a hegy, ó, nézd, milyen messze van már a kilátó, hé, oda komolyan fölmásztunk?!, az mindent elmond a lelkesedésünkről.

gondolta a franc.

fáj a lábam/seggem/mindenem. (mondjuk már tegnap is megvolt az izomláz...) van egy pár nagyon koszos cipőm meg némi hullafáradtságom, és egy klassz térképem (rémes szövegekkel, ezt meg ki fogalmazta ezt?!), és imádom az egészet.

alvás.