azóta

- csodás dolgokat vettem a zöldségesnél, ittam jó kvkat, sétálgattam, fagyiztam, voltam moziban, éltem szociális életet, örültem, hogy apám hazament a kórházból...

- csinos voltam

- kimentem egy szokásos összecsattanásra (nálunk itt a sarkon igen gyakori), majd elhúzott mellettünk egy szirénázó létra. de túl hamar elhallgatott, mondom, csak nem ide jött?! hát de. a szomszéd házhoz. (valszeg a koccanás is az első tűzoltóautó bámulása miatt volt, csak azt nem hallottam jönni.)

megtekinthettünk egy ablaknyitást a hetediken (valójában ajtónyitás, csak ablakon keresztül megközelítve), atyaég, undi tűzoltóromantika... izmos egyenruhás férfiak, nagy piros autókkal és műszaki érzékkel... ahh.

sajnos később mentő is jött, mentem csekkolni és oda. legalább tudtam szólni az anyukának, akinek annyira cukin lelkesedtek a gyerkőcei, hogy ezt már ne várják meg... elég csúnya sztorit hallottam a pasitól, inkább a hűdeklassz részt vigyék haza emlékbe. 

én is eljöttem, lehet, csak rosszul lett valaki, de és ha nem? nem hiányzik az a látvány nekem se. 

- kénytelen vagyok erősen emlékeztetni magam, hogy a pasinak nincsenek érzései felém, csak ki van éhezve, de az nem személyre szól, az nekem nem kell. (igen, felbukkant.)

- láttam egy undormány nagy csótányt a lépcsőházban. földszinten lakunk, nem részletezném.

- ma nem voltam annyira ügyes, mindenféle fennforgások voltak, még csak most állok neki főzni, de annyi baj legyen. legalább holnap is finomat eszem.

- nincs kedvem a munkához, de úgy semennyire. persze a cuki munkatársaim biztos feldobnak majd, velük szeretek találkozni. meg bepróbálkozom az 'Elfújta a szél'lel, asszem, elég jó olvasmány volt.

jó lesz.