tények

úgy érzem, hogy én erre még mindig nem vagyok kész, túlságosan fájdalmas és nehéz és ijesztő... megint, sokadszor is megpróbálom visszamanipulálni magam mellé, elodázni, időt nyerni, holott elvileg már aktuális lenne. a tavasz, az szerintem érthető, azt nem mondanám gyengeségnek, de itt már vannak kétségeim. (nem mintha annyira túllennék a tavaszon... igazából lófaszt vagyok túl rajta, max a nehezén. hacsak apámnál nem fordul parábbra a helyzet, ugye, mert akkor azon se. még mindig random rámszakad az egész bárhol, bármikor.)

ha róla vagy a kapcsolatunkról van szó, totálisan ki tudok fordulni magamból, még annál is jobban, ahogy a családi szarságokra reagálok, ami... hát... minimum durva. (betegség on, teljesen wtf, kontrollálhatatlan, őt idézve "ijesztő" dolgok*.) minden szeretetlenség, tűpontosan kiszúrt nemstimmelős rész, érzelmi távolságtartás, mikro- és makroelhagyatás destabilizál. 

lásd az egész telet, a rengeteg betegséget, depressziós-nyígós-nemtudommiabaj jellegű rinyát. hát az volt a baj. hogy éreztem a visszautasítást. kerestem, kerestem, mit csinálhatnék máshogy, vajon én vagyok-e a rossz, hisztis, túlreagálós, miközben ugye nem, ezek már csak a válaszreakciók voltak.

mit tudtam én róla, hogy ennek hogy kéne kinéznie... 

felőrölt a tél, eltaposott a tavasz. úgy vártam a nyarat, mint a messiást. aztán tessék.

egész addig, amíg túl nem jutok az elszakadás nehezén, tőle függ, éppen hogy vagyok, tulképp a kezében van a jókedvem. ha gáz van, hátrál és/vagy el akar hagyni, kiborulok. ha van egy jobb napunk, visszaáll a rend. a szeretetlenség felőröl.

jó lenne már újra a magam ura lenni. de ahhoz át kell menni ezen a még elviselhetetlenebbnek tűnő részen...

és ehhez még mindig nem érzem az erőt, nem tudok elég tökös lenni - ő meg, ő meg nem tudom, talán most, hogy a nyűglődések közepette kimondatott a "ne keress többet" is, meg végre, ma, egészen konkrétan a "ne engedd, hogy én keresselek**", szóval ezután hátha.

bíztam én abban, hogy eldöntöttem és akkor tartom is magam hozzá, de hát látjuk: nem. 

elég egy pechszériás nap, pms, front, kialvatlanság, nemevés, alkohol vagy ezek kombója, és máris beindul az őrület.

nem akarok gyógyszert szedni az istenit, hát akkor meg arra függnék rá...

nagyon küszködök, hogy olyat akarjak, amit nem akarok, minden józan eszem, tudásom és korábbi tapasztalásom ellenére sem.

* igazából csak a zokogva nemakaromozásra gondolt, ennél rosszabb sose legyen...

**ezt kimondani.. mintha kb a saját kezemet kellett volna levágnom.