reggel vaaan

észrevettük-e, hogy hétfő óta a pms miatt rinyálok? én észrevettem, meg azt is, hogy már péntek van és még mindig semmi. pedig vettem melegvizes fürdőt, ahogy anyám tanácsolta - de csak a lábam ázott ki egyből, meg az idegeim lazultak fel... mondjuk ez utóbbi rámfért.

a pasi lerázàsa szintén jót tett, végre volt egy dolog, amiben visszanyertem az irányítást. a kontrollhit fontos.

kicsit takkeroltam, de kinéz nekünk cukival egy nagytakarítós buli is... szegény lakás hogy néz már ki...
genyát két napja nem láttam (azért a csetresével tele a mosogató nyilván), valami büdös, ami nem a kuka - hát, megtaláltam a szobájában a privát szemetesét. legyünk pollkorrektek, nem biztos, hogy az bűzlik. de sanszos.
holnap este, közös nagybeszélgetés...

pasi meg este elkezdett irkálni, hogy de igenis ő még akar egy beszélgetést, mindenre ráválaszoltam, hogy miért nem szükséges elmondania, szerintem lefedtem az egész palettát, de hogy de, na, holnap, akkor pár nap múlva, de gondoljam meg, ő szeretné.
pedig most világosan leírtam vagy százszor: ha nem akar velem együtt lenni, akkor hagyjon, mert én még szeretem, nem akarom újra hallani, látni, szagolni, és átélni az elutasítást. az nekem rossz lenne, ne kínozzon.

akkora hévvel, kitartással és kétségbeeséssel győzködött, hogy érzésre mintha nem akarna elengedni, de ugye ácsi, ez sehol sem hangzott el. olyanok voltak, hogy örül, hogy ismer, meg nem barátként és nem alkalmiként tekint rám (egy év után még jóhogy), de sehol egy 'veled akarok lenni / ne legyen vége / oldjuk meg'.
utálom ezt, most is a remény érzetét keltette, közben nem is.
valószínűleg a lelkiismeretét akarná csak megnyugtatni, de már annyiszor átbeszéltük, már minek, ha a lényegen nem változtat, oldja meg nélkülem.

már ez rossz, most valami nagyon várja bennem, hogy visszakaparjon - de ezek alapján nem fog, lett volna abban a két és fél órában lehetősége, egy szóval sem marasztalt mégse.

írta, hogy de attól még szívesen eljönne velem az esküvőre - ezt nem is értem, hogy gondolja.

most nem bizonytalankodtam, nem hagytam kiskapukat, bátran le mertem írni, hogy vagy együtt vagy sehogy.


szomorúan aludtam el, nyilván, és kicsit értetlenül, de reggel tök időben indultam, ettem is, kávéztam is, rendesen fel is öltöztem - bízom a mában, meg hogy csak megjön mostmár, bízom benne, hogy lesznek még megint kellemesen meleg éjszakák, hogy nem fogok fázni hajnalonta, meg még egy csomó mindenben.

ezt a hetet eddig elvesztettük, de csak lesz mostmár jobb is...