a várvavárt, az ismert, a tökéletes pillanat: mikor aligruhában kifekszel csillagokat nézni a tücsökciripelős, langyos nyári éjszakába és csak létezel, és kicsit eggyéválsz a mindenséggel és örülsz az életnek csak úgy, önmagáért.
erre nem jön egyéb, csak a szembesülés, hogy nem vagy boldog. hogy a qrvaélet, semmi más nincs benned, csak a hiánya.
szeretném visszakapni a nyaramat, a nyár jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése