megváltás

aludtam egy hatalmasat, reggeliztem egy elfogadhatót, megérdeklődtem, kinek a rókázására ébredtem, nyugtáztam, hogy felváltva hánynak...
kicsit smúzoltunk, néztük az esőt, majd megvontam a vállam és nekiindultam kvzni. a legalapabb fekete macinacimban, egyszerű kényelmes pulcsiban, csak felkaptam hozzá a gumitalpú tornacipőmet meg az ernyőmet.
én, a kényelmes csaj lehet, mégse vagyok már annyira kényelmes? eddig mindig tiltakoztam volna, ha menni kell, mintha cukorból lennék, fujj, eső, fujj, hideg, nincs kedvem kidugni az orrom...
most meg nem lett elég az egymegállónyi táv, megnéztem végre, mi van a szembeház mögött.

és hát tényleg ott a patak, sőt, vasúti töltés, a kettő közt meg egy párutcás kertváros. családi házak, gyümölcsfák, rózsabokrok, szőlőlugasok, kutyaházak...
grasszáltam ott vagy két órát, körbe-körbe, fel-alá, pusztán az út öröméért.

esküszöm, egy ilyen séta többet ér bármilyen alkoholnál, csokinál, romcsi filmnél, szobába zárkózva sírásnál vagy bulikázásnál... körülötted minden harsogó zöld, kopog az eső az ernyődön és csak visz a lábad. jó levegőn, tócsákkal, illatokkal, madárhanggal... csak te vagy és a világ, és minden annyira a helyén.

mintha kirándultam volna. mint Csobánkán, a pasi környékén vagy a szülővárosomban... mint mikor az őszi szakításnál bringára pattantam és csak úgy mentem. tiszta flow, lehetett nyugiban bámészkodni, gondolkodni...
kisétáltam magamból a feszkót és bánatokat.

egyszerűen gyönyörűséges tud lenni az élet. akarok ilyeneket még.