most nekem ilyen lelki döccenőm van megint, az nem olyan klassz, de hát a része.
érdekes, hogy ez a gyász nem önmagában, inkább betársulva az apróbb negatív rezdülésekhez, társaságban van igazán elemében. bizonytalanság, bizalmatlanság, félelem a pasi miatt, a családi hétvége miatt, a tulajok miatt, fáradtság, egyensúlyvesztés - mind hívószavak. nem úszok meg semmilyen érzelmi hatást.
folyamatos, tolakodó sírhatnék a háttérben, menekülhetnékem van és vigasztalásra vágyom. de hát a felnőtt lét az olyan. néha nincs, aki átöleljen és erősen magához szorítson megnyugtatólag.
néha az embernek magának kell kicibálni magát a posványból, hajánál fogva, mint az bizonyos báró, lovastól.
tudom én, csak most kicsit lehetne máshogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése