és megen csak a pihenés

srác, akivel szentendréztünk tavasszal felbukkant reggel, menjek vele strandra. csodálkoztam egy sort az időzítésen, aztán lemondtam.

se fizikailag nem érezném magam most komfortosan egy szabadstrandon (hiába próbálkozom épp újra a tamponhasználattal),

se nem kell, hogy mellette szembesüljek: mennyire a pasit kívánom magam mellé, mennyire ővele vág egybe legjobban a stílusunk, ízlésünk, humorunk, gondolkodásunk (már nem ami a kapcsolatunkat illeti, hanem az élet egyéb dolgaiban).

mert akkor ugyi ez történt és egyből százszorosára nőtt bennem a kétségbeesés. hogy hol találok én újra valakit, akivel ennyire. 

mondjuk attól még jó messze vagyok, hogy újra egyáltalán gondolhassak ilyenre, csak emlékszem arra a nyilalló érzésre, és az az érzés ma nem kell.

ajh, pedig akarok strandolni amúgy. idén még nem voltam, se hajókázni, se a Rómain vacsizni, és ez mind rajta van a listámon. nem randi keretében, csak úgy. (a Rómain ettem egy jó halászlevet, igazából az érdekel. hátha idén is van és olyan.)

ilyesmi dolgok tudnak nagyon feltölteni... 

ennek ellenére ma itthon szüttyögök, pakolászok, mosok meg mindjárt elmegyek megszemlélni az árakat, lecsószezon van-e már.

még nem döntöttem, akarok-é ma domestost szipuzni, egyelőre csak élvezem, hogy tiszta vagyok, simabőrű és illatos...  

kéne néznem valami cipőszagtalanítót (a büdös cipőtől lemoshatatlanul büdös láb probléma eszkalálódott, már a roppant bosszantó kategóriába sorolnám), meg feltétlen akarok venni almaszörpöt,

nincs nyár almaszörp nélkül és kész.