egy tanács

lehet, hogy nem ennyire expliciten, de korábban is volt, az tuti:

soha, de soha ne töröld az üzenetváltásokat. pár óra múlva már úgy fogod bánni, mint a qrvaélet, és nem visszacsinálható... nyüssz.

mert az agy egy idő után keresi a miérteket, hogyvoltokat, és emlékezetből, hát... hadd ne mondjam, hogy csal, és pont a nüanszokban rejlő fontos infók vesznek oda örökre.
(pölö a visszautasításra utaló dolgok, az utólag már jól beazonosítható csúsztatások, hazugságok, ellentmondások. akkor már csak annyit tudsz mondani: voltak, de semmi, semmi, amire támaszkodhatnál, amikor elgyengülsz.
amíg nem beszéltünk, meg se néztem őket, most meg úgy éreztem, muszáj kilőnöm a tavsz óta gyűlő adagot is...

basszus, basszus, hülye visszacsinálhatatlan húzások.
mindig megteszem, mindig megbánom.)