hát nem gyönyörűséges? ez az idő, az illatok és fények... :) annyi jót ígér, reméljük, be is váltja...
persze kisebb döccenők akadnak, például második éjjel nehezen aludtam (pms), most keveset (munka, meg átver, hogy sokáig világos van),
eltéptem a kedvenc nyakláncom (felakadtam a kilincsen, én, szeleburdi) és kirántottam a naptárt a falból, ahogy lapozni akartam,
de már csak 1-2 nap és megjön és akkor átváltok mormotába (meg lajhárba, csupa cukker alteregó), különben ha megébredtem, a pasi mindig puszit nyomott a nyakamra álmában és magához ölelt, hát nem tisztára megérte? és azóta ittam két kvt is. a nyakláncot nagyjából megszereltem és a szöget is kitúrtam a szekrény alól, sőt, némi komikus pipiskedéssel (meg egy tűzőgéppel) visszaügyeskedtem a helyére...
feel like a boss.
a múlthét nagyon tartalmasan telt, így nem bánom, hogy most rettenet sokat fogok dolgozni. tegnap egész délelőtt lábat lógattam (egy padon kávézgattam-netezgettem-chilleltem egy fás-virágos részen), az nagyon feltöltött, délután meg főztem.
egy kiló darálthúst transzformáltam át fasírtgolyókká, majonézes krumplisalátával, és -képzeljétek - jó lett. így napokra megoldottam a főttétel kérdést (sőt, ma apám is hozott nekem) és olyan őszinte, hálás ragyogást varázsoltam a pasi arcára, hogy még.
kaptam cserébe cukrászdai sütit meg szeretgetős szerelmeskedést (vagy azt a féltékenység miatt? sose lehet tudni...),
mindketten alaposan bevásáltunk pogácsából, hogy a másiknak is jusson,
a hugomék küldtek videót majdnemhugom egyemmeg kölyökkutyájáról ha már nem tudtam élőben megszemlélni,
lassan itt a gyümölcsszezon amit idén szeretnék kimaxolni, mert ezerszer inkább, mint csoki vagy süti,
és ó, lecsó meg tökfőzelék,
ma annyira dicsérték a cédrus piacot, hogy csak el fogok végre nézni,
tetszenek a mostani tendenciák az evést-stabilitást illetően,
a tavalyi eljegyzési kisruhám van rajtam, ami szép nőies alakot csinál (főleg egy ezeréves jeansclub-os pulcsival kombinálva, amit ehhez találtak ki, még jó, hogy vigyáztam rá), így csinosnak is érzem magam meg szóvá is teszik,
no igen, ez is, hogy mostanában igyekszem tetszeni (főleg magamnak),
és mittudomén, még az a pár morcogó ember se rontotta le a lelkesedésem, akik itt hisztiztek nekem.
nem tudom, mennyire tűnik ez erőltetett hurráoptimizmusnak vagy idegesítő mániás izének (egyik sem amúgy),
de én igazán igyekszem, annak jegyében, hogy sajnos senki más nem fog engem boldoggá tenni magam helyett, illetve hogy jelen körülmények közt a boldogság a kis dolgokban rejlik,
minden adódóból ki kell nyerni a lehető legtöbb energiát. (persze csalok, a pasi és a szex nagyban emelt a kedvemen.)
nap végére elfogy majd a lendület sajna, na de addig nincs helye nyüssznek!
(ez a bejegyzés hajnal óta íródik... már inkább szépnapot!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése