vannak, akik szeretik távoli tájak ízvilágát az asztalra varázsolni - én egyelőre nemlétező tájak (következésképp nemlétező) ízeinél tartok.
főzőtudományom jelenlegi állása: ha valahogy meg bírom enni, jól sikerült.
távlati célom a 'finom is legyen' illetve a 'másokat is meg merjek vele kínálni', mindkettő az eljövendő idők utópisztikus-ködös ismeretlenébe vész... (én azért tudom, hogy egyszer, majd, valamikor fog az menni, na. a 2005-ös kölni katolikus ifjúsági világtalálkozó ebédjeinél például már ehetőbbet produkálok. általában.)
ui.: holnap/holnapután beszámolok az eredményről. khm. még kétségeim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése