jótanács

sose olvassatok női ponyvát munkaidőben.


van ez a könyv, amit még mamától kaptam a huszadik szülinapomra. emlékeztem, hogy nagyon tetszett, pedig szerelmetes, túlzó, nyálas, rájátszik a nők összes fantáziájára, kőgazdag szuperférfias herceggel és szegény, de különleges hősnővel... tizenkettő egytucat, hidegen hagy az ilyesmi, kivéve ezt az egyet, hajnalban ötletszerűen be is dobtam a táskámba.

arra viszont nem emlékeztem, hogy ennyire 18+os. egyből egy szexjelenetnél sikerült kinyitni, nevettem is rajta, micsoda hosszú, érzékletes leírás, na lássuk, meg aztán keressünk még ilyet... pornón nevelkedtem, nem aggódtam.
aha.
most már annyira nem nevetek...

ellenben kérnem kellett egy szünetet rendbehozni magam, azóta pedig komoly diskurzust folytatok a mindenféle porcikáimmal, tárgyavesztett ösztönökről, sőt, szükségletekről. (bevallom, nem értünk egyet.)
nem tudjuk például eldönteni, annak örülnék-e jobban, ha ex átinvitálna estére, vagy annak, ha nem - és hasonló apróságok...


p.s.: most jó messzire el kell tennem a telefont, nehogy véletlen ráírjanak, míg nem figyelek. (valamint a fiúkkal sincs több szemkontakt mára, az tuti.)