életke

nagy alvás, nememlékszem rémálmok (az már fél siker), napsütésben lustizás, reggeli, kv, a szorongás és valami fura, belső, lélegzetmegakasztó megfelelési kényszer lejjebb taposása. nem mondom hogy chill, inkább amolyan megbocsátó ráérés.

este még hívott a pasi, egyemmeg. nem tudom, mit csinál, mert délelőtt is irkáltunk, délben is beszéltünk, meg miután letettük, még megírta, hogy nini, sünik, megfejelve az összes ari jóéjt-matricával.
igazán nem értem, mire fel a héten ez a nagy lelkesedés, oké, tökéletes volt a hétfő, de azóta párszor erősen utaltam rá, hogy abba kéne hagyni... akkor most ezért? mert ennek nincs köze a sajnálathoz, gyászhoz... külön mondta szerdán is, hogy nemsoká úgyis hívott volna, ha nem előzöm meg.
vagy csak ahogy tellik a zacsi, úgy fordítja felém egyre több figyelmét?

maradjon kicsit még így, csinálja csak, tudok belőle erőt meríteni, szóval nem azért, csak rácsodálkozom...

amúgy a méltatlan (bántalmazó) kapcsolatokon gondolkodom sokat, annalight apropóján, de képtelen vagyok hozzászólni, meg azon is, mások mennyire nem boldogabbak nálam annak ellenére sem, hogy sokmindenük megvan, ami után én még csupán vágyakozom (nem csak annalight apropóján),
meg a saját kis gyászomon, meg a családomon, csak ezt is most még inkább belül forgatom,
és hogy akkor milyen sorrendben építem vissza a dolgokat az életembe (időkorlát nélkül persze), szóval hogy térjünk vissza legalább a nullára majd (megint),
meg a szerelem függőség oldalán, meg hogy hol tartok, merre megyek, miért veszek el folyton az aktualitás részleteiben,
hogyan tudnék ellenállni a sok önpusztító energiának, amik a bajban előjönnek, hogy legalább csak lenullázzam magam, de ne menjek súlyos minuszba,
de a pasin például kb csak ennyit, mióta itt cukkerkodik, hát milyen kedves tőle, hogy így elfordíthatom róla az energiáimat, hát de nem?

szóval napsütés,
szóval takarítás?
fuck this shit, napsütés.
életem dilemmája. (nem.)