béna vegyesfelvágott

-rosszul alszom. (nem alszom.)

-rettenetes rémálmaim vannak, halálfélelmem, 'meghal az apám' szorongásom (amint észreveszem, abbahagyom, de na), gyomorgörcsöm, pánikom, kimerültségem, 'egy rakás fos az életem', 'örökké egyedül maradok' és társai

-szerdán nem lett jobb, semmitől se, sőt. egy pohár bor, kellemes társaság, semmi... végső kétségbeesésemben felhívtam a pasit, hogy mentsen meg.
rosszul esett, jó lett volna még dédelgetni azt az édes izgalmat, kivárni, hogy ő keressen... (tudom, illúzió, de nagyon feltöltős.) a saját belső ritmusom szerint nem ez jött volna, ez szimpla kétségbeesés volt, semmi köze kettőnkhöz vagy a hiányához. úgy nem is hiányzott, mert tudtam, hogy most ott van, hogy most épp megint van 'erőtér'.
még tovább vitt egyet a busz, hiába jeleztem, meg spontán hánytam az idegtől alvás előtt. nem volt akkora fun.
nem történt amúgy semmi, azon túl, hogy ha rettegve megébredtem, bele tudtam kapaszkodni a szuszogásába meg a vállába.

-a csütörtök tanulsága: parázó idegbetegként, mikor a létfenntartáshoz sincs türelmed, szar nulla infóval, kavarodásban gecisokat melózni.
szóval hogy én úgy szeretek dolgozni, hogy megvannak a munkavégzés feltételei, és akkor, ha kell, beletolok 110%-ot is, amolyan hónap dolgozója attitűddel, de így annak az eredménye is max 70%-os lehet, (vagy egyenesen dilettáns idiótának tűnök,) pedig, és ilyen lehetetlen állapotban még nehezebben viselem a dilettáns idióta kéretlen szerepét.

-a pasik újra feltűntek.
a srác, aki a telefonomat helyrebizgerálta szerdán, közben random rákérdezett, ki volt a pasi, aki előző(!!!) kedden értem jött. (ex, mikor meghalt a mama.) szóval csak így a semmiből, egy egy héttel korábbi irreleváns apróságra. mert pont látta.
azért néztem egyet.
nem tudom, mit csinál fejben, de könyörgöm, hat éve barátnője van...
aztán este ő volt a kellemes társaságom is, felhívott meló vége előtt, hogy legyen kedvem, majd felvidít.
(mondom, hogy ez így fura... nem lennék a csaj helyében.)
a srác meg, akivel lehetne is valami (nem amúgy) szintén feltűnt még este, csak pont ezzel a barátnőssel sétáltunk ki a kapun. na ő azért reggel jött megint cukiskodni, még örültünk kicsit a viszontlátásnak, míg be nem indult a hajtás.
ex is rögtön elkezdett írogatni, beértem-e rendben, ha kell, megint átmehetek este, nézzünk meg egy filmet, én választhatok, stb... mivel nem kapott választ, kb félóránként. miután oda jutott, hogy jó, hát csak egy ötlet volt, reagáltam azért, hogy bocs,a hajtás.
valójában irtó jólesett, de kapja be, rámkívánt, de írtam, amit írtam ('ha te nem ezt akarod, felejts el').
nap végén persze belementem.

-nap végére buddhává fáradtam magam, szeretem azt a tudatállapotot, tudok mosolyogni és hallgatni, mivel a szorongást kiütötte a kimerültség. (meg a körülöttem legyeskedők figyelme, meg hogy belerázódtam a feladatokba.)

-este elmásztam a pasiig, bevásároltunk, ettünk, bandáztunk... és aludtunk. persze, szeretné, de nem foglalkoztam most ilyenekkel. (pedig nekem is fontos a szex, kívánnám is...) jó volt nagyon.

-ma fehérnemű nélkül rohangáltam, mert nem száradt meg a bugyim, a melltartót meg a táskámba gyűrtem, mondván, hazáig minek,
csak azzal nem számoltam, hogy a csodás napsütés és a szabadság élménye elkanyarít a munkahelyem felé.
kávézgattam a korai madárcsicsergésben a napon, és jó volt.
(kivéve, mikor arra gondoltam, hogy basszus, nincs rajtam bugyi, az inkább zavarbaejtő.)
ott hesszeltem a pörgés közepén, kicsit dumcsiztam, kicsit csak úgy voltam, és hálát adtam, hogy ezt megúszom. (meg hogy élek, morzsoljunk el egy könnycseppet.)

-délután aludtam, sajna azóta rossz, rámtört megint a pánik és egy csomó dolgot kellett volna csinálnom, amit így holnap kell, más, jó dolgok rovására (sajnos a szobám két hete háborús övezet), nincs kedvem, niiiiincs,

de most megint olyan álmos vagyok, hogy mindjárt ledőlök és kész, szerintem ájulás lesz és majd jól nem álmodok semmit,

a nap süt,
holnap is fog,

végre kinéz egy szép, nyugis hétvége.
remélem, és remélem, nektek is!


-ja, amúgy volt egy csomó tervem, de aztán észbekaptam és elengedtem az összeset, úgyse úgy van még ebben a kiszámíthatatlanságban. asszem, örülhetek, hogy luk van a... a pasis sztori se érdekel meg a család se, mármint hogy most pont nem akarok semmit megoldani, ezek vannak, de én most nem vagyok képes,
tényleg csak sétálhassak kicsit a jóidőben, legyen a szabadnap szabad.