az létezik, hogy ami még tavaly jó volt, idén már nem elégít ki? sok imádott összeállítást érzek tévedésnek, túl játszósnak, egyszerűen nem elég önazonos.
az a helyzet, hogy a ruhatáram egy részével már nem vagyunk kompatibilisek.
kéne egy jó farmer, meg valami nem annyira sportos kabát, és cipő fronton is foghíjasan állok. no meg nyári ruhák...
persze le is fogytam nagyon, el is szórtam a pénzt, nem bizti, hogy most érdemes vásárolni.
kuponokkal kellett volna, de egy szoknya meg egy ultimate nyári felső után feladtam. (azok viszont wow.)
nem is hordok szoknyát.
de majd most, újra!
asszem, keresem magamban a nőt. csak nincs hozzá jó lábam. mondjuk ez nadrágban is látszik, úgyhogy mindegy. (volt olyan felmenőm, akitől erre hivatkozva vált el a férje a mézeshetek után, mikor még nem is váltak az emberek, nevermind.)
szóval vásárolni kéne.
meg lassan újra főzni, pogácsát sütni, talán milonka féle pitét. (á, nem látom még a kedvet a kanyarban sem... de tervezgetni jó.) kipróbálni kajálós helyeket, hiszen alapjáraton imádok enni...
és csavarogni, kirándulni sokat - akartok velem dunakeszizni, szentendrézni, normafázni majd? akarjatok :)
meg elolvastam, hogyan kell jól szakítani, leírtátok ti is, aztán homlokegyenest máshogy csinálom. (egyelőre elégedett vagyok a nádjás verzióval.) például: ne menjünk a közös helyekre, ne hallgassuk a közös zenéket.
de ha egyszer az az egyik kedvenc számom... és a helyek... nos, szeretem azokat a helyeket. azt hiszem, ez csak annyit jelent, hogy a sajátomnak érzem őket. meg hogy benne voltam én is, a saját dolgaim, helyeim, számomra jóságok is kellő teret kaptak a kapcsolatomban, egybe is vágtak az övéivel - és ez jó, ez inkább megerősítés.
amúgy ez nem tartozott ide, csak kikívánkozott.
ja, a körmömet meg nem lakkozom, mert nincs hozzá türelmem, de lehet, hogy kilövetem végre a fülem, let's play hard alapon.
izgi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése