meg ennek még ki kell jönnie

várom, hogy kinyisson a hely, ahol remélhetőleg reggelizni fogok, úgyhogy elmesélem, hogy egy nagy összezuhanás küszöbén vagyok épp.
ez a hét egy komplex feladathalmaz.
amellett, hogy valahogy viszonyulnom kell a saját helyzetemhez, egyesével törődni kell a családtagjaimmal, meghallgatni, megnyugtatni, felköszönteni, örülni az új munkájának, biztatni szakdoga írás közben, meglátogatni a kórházban, ülni vele a váróban, vinni neki kaját, főzni neki kávét, menedzselni az infóáramlást, kompenzálni a rinyámat.
a munkában se csak lógatni az orrom, hanem teljesíteni a mindent, érdeklődni, kedveskedni, jófejkedni körömszakadtáig, a kétszázadik emberrel is.
nem csak 'elvenni', adni is.
kell továbbá az albi dolgait intézni.
észrevenni a madárcsicsergést.
valamiket valahol enni.
menni előre.

szerintem lassan felhasználom az összes energiámat, aztán alszom 2 napig - azért nem tovább, mert ugye hétfő, munka, mókus meg kerék. remélem, nem betegszem le, mert ez a nyüzsgés bekkelteti ki velem az elejét. (meg szeretek fizetést kapni.)