azzal viszont kicsit még adós maradok, rengeteget mentem, dolgoztam, telefonáltam, cigiztem, szemlélődtem, sírtam, mosolyogtam (bizony, ilyenkor különösen muszáj) - hosszú napok, nagy fáradtság, csinálni kell ma is.
most nem látom értelmét lelkem összes rezdülését hosszú posztokká fogalmazni, foscsi, szarcsi, fáj,
gondolom, mindenki szakított már, el tudjátok képzelni,
az aggódást se kell bemutatni, a bánatot se, voltatok már dühösek, akadt már béka a torkotokon...
jó, nem biztos, hogy elbőgtétek magatokat egy tányér vagy egy metrómegálló láttán,
de glamour kuponokat azért használtatok fel, és indokolatlanul sok kávét is ittatok már, szóval meglennének a közös metszetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése