2016. április 12., kedd

kínosan hosszú nap

köszönöm, köszönöm, kell, hogy most a földön tartsatok <3
magányosan üldögélek, összezárva a csillámpónikkal, reggel óta, hadd ne ecseteljem.

amíg bírom öniróniával, nem állok fel és indulok inkább gyalog utána, hogy a küszöbén üldögélve várjam, hagyva a píbe a munkahelyemet,
de ez nagyon törékeny állapot szerintem.

most kéne abból a köhögés csillapítóból, amitől múltkor betéptem... ugyanúgy fájna, csak kicsit nem érdekelne.
akkor nem táncolnék egyfolytában a magamból kifordulás határán.

nem jó sehol, de itt most különösen szar, a ma mint munkanap boldog békeidőkben is botrányosnak számítana.
persze bájmosolygok ezerrel tovább, csak néha közben random folyik hozzá a könnyem. klassz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése