helyzet

a helyzet, hogy nincs helyzet, irgalmatlan macskajajj van,
még mindig nem jöttem rá, honnan ástam elő este a számát,
reggel ugye írt, amire írtam, most meg hívott az előbb.

a mért nem kerestél kérdésre közölte, hogy mivel neki tanulnia kellett, én meg semmi mást nem csináltam, mint osztottam, inkább a tanulást választotta. később is ráér meghallgatni újra, ahogy elküldöm a g.be.

a csillámpónik betáraztak: ó, ez valóban így volt, ez jogos,
de azért én tudom még, hogy ha szeretne, nem bírta volna ki, az másmilyen lenne, az olyan volna, mint nekem.


különben az jutott eszembe, hogy mi már szeptember elején szakítottunk volna, mert már ott ráharaptam volna a témára, hogy akkor igenis magyarázza meg, mi történik, csak közbejött a vakbélgyulladás.

meg hogy igen, végig 'tudtam', rendre el is mondta, és akkor én eldönthettem, kell-e ez így is,
és álltam mindig tehetetlenül, hogy nekem elveim vannak, meg ennek így mi értelme, azt' mégis vele akarok maradni, mert hát a csillámpónik.
ezek mindig amolyan vesztes csaták voltak, lefarigcsáltunk az önbecsülésemből, mindig eggyel kevesebbet értem, mint előtte.

meg note to myself: nagyobb fájdalmat okozzon ő, mint a hiánya. (majd leírom)

meg ami még érdekes: visszaolvastam, és meglepődtem. tekintettel rá, hogy én emlékszem arra is, amit nem írtam le. és... öö... szinte csak a szar szerepel. a közbenső idők rengeteg jóságáról szinte egy szó sincs.
ez a lényegen nem változtat, csak nem értem.

szóval:ahol nincs külön megemlítve az ellenkezője, ott két bejegyzés közt végig überszuperakármilyen hepiség volt, nyugi, cukiskodás, beszélgetés - nem fogom most tételesen felsorolni -,
vagyis ti erről mind lemaradtatok, néhány, a krízisek szempontjából beemelt jóságon túl.
néha már a poszt után egy órával érvényét vesztette, amit írtam. néha kiderült, hogy nincs is semmi gebasz, csak fejben előre lejátszottam a meccset, őt meg meg se kérdeztem.

vagyis nekem ez a kapcsi sokkal élőbb és sokszínűbb volt, mivel tudtam a többit is, nem csak a posztokat.

ezért nehezebb is volt átlátni, nehéz még most is,

ahhoz mondjuk ragaszkodom, hogy nem szeret,
a többivel eltetriszezek még picit.


ja, és mostam, ettem, tiszta vagyok és illatos, most meg megyek napozni. kár, hogy kivagyok, mint a szar, olyan szép az idő...