elöljáróban annyit,

hogy abszolút pro vagyok 'hogyan okozzunk magunknak fölösleges szívfájdalmakat' témában..

tegnap is, ma meg végképp olyan random szituációkba keveredtem, amik. hát. volt egy mókás két napom.
a szabadságom viszont végre egészen hasonlított egy valódi szabadságra, margitszigeti meg kistóparti meg szentendrei sétákkal.

a mérleg pedig:

tegnap kézenfogva andalgós, csókolózós-nevetgélős, fröccsözős-padon ücsörgős, együtt bevásárlós-vacsitfőzős, aztaqrva szexszel megfejelt 'miafeneezmostmegint' este a pasival, aki ugye ex, vagyis fogalmam sincs, hogy történhetett ez, meg egyáltalán mi történt. (próbáld megértetni a haverjával, hogy nem, továbbra se vagyunk együtt, level 'sok'.)

ma 'nincs kedved kicsit velem lógni?' nap egy másikkal, ami úgy indult, hogy elkísérem Csepelre szervízeltetni a kocsiját, és az lett belőle, hogy gyakorlatilag az összes családtagját végigjártuk, meg egymás otthonát is, miközben azon röhögtünk, hogy nincs is semmi köztünk, de már minden 'kötelező kört' letudtunk és ez nem egészen így szokott történni, how f.cking weird. (próbáld megértetni egyesével mindenkivel, hogy ez nem az, aminek látszik, level 'nemistudommennyi'.)

tegnap ott lett zavaros minden, hogy megjegyeztem a pasinak: milyen fura, hogy ilyen könnyen túllépett a kapcsolatunkon és kicsit sérti az egómat - és akkor ő megfogta a kezem.

ma meg ott, hogy pont beleszaladtunk egymásba a sráccal, az egyetlennel, akiről tudom, hogy valami nem csak úgy, hanem tényleg van. szóval a 2-3 érdeklődőből az, akivel értelme is lehetne. akiről azt írtam, hogy csak foglalt voltam, nem vak. akivel ma cukker virágnyelven megdumáltuk, (miközben kinevettük az esetlenségünket), hogy ki mivel mikor hányadán is áll, és pont úgy, ahogy eddig is gondoltam.
aki bevallotta, hogy egy ideje már csak miattam járt annyit arra, és azon kapta magát, hogy gondol rám, sőt beszél rólam, egyre többet, és mikor a szabim miatt nem talált bent, döbbent rá, hogy hoppá. (közben meredten bámultuk a cipőnk orrát, aztán gyorsan témát váltott. mint valami kezdő kamaszok.)
akihez asszem azért mentem, hogy állapotfelmérjek - már hogy a sajátomat, az övét tudtam. és őt nem akarom bántani. és -surprise - még nyakig az előzőben vagyok. (és ezt is jól megbeszéltük ám, nincs hinta.) és semmise nem volt, egymáshoz se értünk, csak mikor oldalbaböktük egymást, ha kellett.


ami történt még, hogy totál véletlen képes volt végigjárni velem a tavaly a pasival romantikázós helyeket (nem ám az evidensekre gondolok), de hogy tényleg pont ugyanott megállni, ugyanabba befordulni a sok-sok kis utca közül... nekem meg egyre többet jutott eszembe, hogy ezt nem akarom, mással akarom, jesszusom mennyire az hiányzik, rohadtul mindjárt bőgni fogok, mért mentem én ebbe bele.

meg hogy kaptam vacsit és virágot az apjáéktól, akiknél vendégeskedtünk a végén. hogy hulla fáradt vagyok, mert kiszívott a sok kaland, de főleg az egész napos zavarbanlevés. hogy nem tudom, látta-e az egyre növekvő szomorúságot.

és legfőképp, hogy mikor már itthon voltam egyedül, és meggyőztem magam, hogy inkább alszom, ahelyett, hogy a pasira haragudnék, meg a hülyeségemre, meg úgy egyáltalán, és nem kell most nekem ilyenekre gondolni,

a pasi felhívott, és hosszan dumcsiztunk, cukiskodott és úgy tette le, hogy akkor holnap majd csak este hív, hogy ne zavarjon a délutáni progimban.

ez így nagyon wtf mondjuk.

szeretném még hozzátenni, hogy a mai sráccal nem mint leendő vigaszfasszal vagy fájdalomcsillapítóval találkoztam, hanem mert egyértelműen lett ott valami tavaly óta, amivel már foglalkozni kellett. lehetett tudni, hogy lépni fog, ez nem marad következmények nélkül.
mindenkinek jobb, hogy tisztázva van.
a... öö... végülis nem tudjuk mi.

de még nem vagyok kész semmire.
a napunk így is jó volt.
most viszont aludnom kell, mert huhh.